Pusztina   |   Belterületi helynevek   |   Külterületi helynevek

Pusztináról röviden

A Tázló (Tazlău) bal partján fekvő Pusztina (Pustiana) Moldva legfiatalabb magyar települései közé tartozik, hiszen a madéfalvi vérengzést követően, de valószínűleg valamivel annál is később, a XVIII. század utolsó évtizedeiben alapították. Ennek ellenére a falu településének körülményeit csak a szájhagyomány tartja nyilván, mégpedig úgy, hogy az Erdélyből, közelebbről Csíkból bejött menekültek először egy közeli román faluba, Blegyestbe mentek, s ott cséplést vállaltak, majd ezek a cséplők jöttek a mai Pusztina helyére, amikor azt egy magyar ember, bizonyos Nemes nevezetű kibérelte. Az elsőként érkezők puszta helyet találtak itt, innen kapta volna a falu a Pusztina nevet.

 

 

Kaszáp István, aki az 1910-es években született, a következőképpen mesélte el Pusztina keletkezését: „Jártak ide bé Csíkból csépelni, s tőlük született Pusztina. Jártak ide, s mikor Madéfalván meglőtték a székelyeket, ide menekültek, akik elbujdostak, met má üsmerősek vótak. S ide béjött egy dzsenerál, Nemes nevezetű. Tátám mesézte, én eszt a dzsenerált nem értem. S ittegyen kibérelt egy birtokot malmostul, kurtéstól (curte=udvarház, rom.), mindenestül. S a magyarok Blegyestben, amikor meghallották, hogy kerekedett egy magyar bojér, harmincan vótak azok a cséplők, kijöttek ide a bojérhoz, s megszálltak ide fenn a Fenekben, s a Laci erdeiben. Merthogy Laciak vótak az előbbcöri pusztinai lakosok, asztánd a Becék, asztán az Erőssök, s errefelé a Pálok, Barták. S mikor jöttek ki Blegyestből, az erdőn kaptak ety harangot. Ezt a harangot a törököktől dukták vót el, met mikor béjöttek ide a törökök, a harangokat gyütötték essze, álgyút öntöttek belőle, met az egyféle réz vót. De hogy aszt kik dukták el, ma sem tuggya senki. Hanem azok a zemberek mekkapták s e'hoszták ide Pusztinába. Kicsi harang vót.” (Halász Péter: Pusztina (Pustiana) helynevei; Budapest, 1987. Magyar Névtani Dolgozatok)

 

Később az 1816-os erdélyi éhínség idején a falu lakossága újabb székely menekültekkel gyarapodott. Él a faluban egy olyan emlékezet is, hogy érkeztek telepesek Erdélyből Pusztinába 1816 körül is, ami összefügghet az akkori nagy erdélyi éhínséggel. Egyik adatközlőm szerint anyója (nagyanyja) mondta, hogy fiatalkorában (1870-es évek) „ők még szöktek át Magyarfődre a grányicon, s látogatták az ottmaradottakat.” (Halász Péter: Pusztina (Pustiana) helynevei; Budapest, 1987. Magyar Névtani Dolgozatok)

 

Földrajzi elhelyezkedés

Pusztina földrajzi koordinátái: 46° 35' 23" Észak, 26° 37' 46" Kelet

Pusztina az egykori Magyar Királyság gyímesi (1000 éves) határától légvonalban 40, közúton 67,5 km-re található.

 

 

Távolságok Pusztinától (közúton):

 

Bákó (Bacău) – 36, ill. 49 km

Csíkszereda (Miercurea Ciuc) – 118 km

Gyergyószentmikós (Gheorgheni) – 141 km

Karácsonykő (Piatra Neamț) – 55 km

Kománfalva (Comănești) – 33 km

Mojnest (Moinești) – 20 km

Ónfalva (Onești) – 50 km

Roznov – 40 km

Békás-szoros (Cheile Bicaz) – 110 km

Gyilkostó (Lacu Roșu) – 115 km

 

Írásos említések

„A falu első írásos említése 1792-ből való, egy osztrák évi térképleírásban és a hozzá tartozó ún. Squéllete térképen is szerepel Pustiian néven. A helység sorszáma: 531, a házak száma: 62, családfők száma: 24, szolgálatra alkalmas férfiak száma: 40. A faluban van egy ló és 40 ökörfogat. A térképrészlet száma: 65.” (Domokos P. Péter:  A moldvai magyarság, 101-105. old.)

 

Anton Cosa a Katolikus közösségek Bákó megyében (Comunități catolice din județul Bacău, p. 169) című könyvében ezt írja:
Pusztina katolikus lakossága erdélyi menekültek, akik az osztrák hatalom erőszakos határőr regimentjeibe való besorozás elől bújdostak Moldvába a XVIII. században.” Pusztinai jelenlétük említve van 1781. január 11-én a Diplomatarium Italicum I. kötet 203-215. oldalain (megjelent 1925-ben). A falu szerepel az osztrák hadvezérkar 1787-1791-es moldvai térképén is. (Pr. Iosif Gabor, Dicționarul comunităților catolice din Moldova, Bacău, Ed. „Conexiuni”, 1996, 221. old.)

 

Népesség alakulása

  • 1792 - a házak száma: 62, családfők száma: 24, szolgálatra alkalmas férfiak száma: 40. A faluban van egy ló és 40 ökörfogat.
  • 1830 - kereken 100, székely eredetű magyar családban 500 lélek lakta Pusztinát. (Jerney János keleti utazása... 1844 és 1845. Pest 1851, Első kötet 203. old.)
  • Gegő Elek az 1838-as esztendőből tudósít Pusztináról, amit akkoriban már 700 lélek lakott.
  • Jerney 1844-ben a falu lélekszámát 500-ra tette, 1851-ben 452, 1857-ben pedig 482 főre.
  • A XIX. sz. végére Pusztina lakossága 762 lélekre növekedett. (Románia Nagy Földrajzi Szótára, Bucureşti, 1898.)
  • Az 1930-as népszámlálás szerint 1177 fő. A romániai statisztika sajátos logikája alapján a falu lakosságából magyar „fajú” nincsen, magyar anyanyelvű 1146 (97,4%), római katolikus vallású pedig 1153.
  • A 2002-es népszámláláskor Pusztinán 1.961 főt írtak össze, 941 nőt és 1020 férfit. Ebből 1549 román, 338 magyar, 72 csángó és 2 más nemzetiségűnek vallotta magát. Továbbá 1942 fő római katolikust, 18 ortodox, és 1 fő más vallásúnak számláltak össze. Perzsoj (Pîrjol) községben 290 fő (4,28%) magyar, 88 (1,30%) csángó anyanyelvűnek vallotta magát a 6.773 főből.
  • 1995 – házszenteléskor 739 családot, 2105 római katólikus hívőt számlált össze az egyház.
  • 1999 – 730 család, 2083 hívő;
  • 2004 – 753 család, 2100 hívő;
  • 2007 – 743 család, 2067 hívő; (Almanahul „Presa Bună”, Iași.)
  • 2009 – 720 család, 1938 hívő. (Almanahul Presa Bună 2010, Iaşi)

 

Nemzetiség

1844-ben Jerney János ezt írja: „(Pusztina) Magyarai az oláhokkali szomszédság viszonyainak ellenére is tiszta székely-csíkiasan akárkivel és örömest beszélnek magyarul. Szorgalmas földművelők. Egyetlen, zsidóból keresztelt oláh lakja e falut, ennek is felesége pusztinai magyar asszony volt.” (Jerney János keleti utazása... 1844 és 1845. Pest 1851, Első kötet 204. old.)

 

A Wikipédia a következőket írja: „Pusztina népességét főképp magyarok és csángók alkotják, aki családokat alapítottak a község többi falujában is, ennek bizonyitéka a még létező elrománosodott magyar családnevek: Barna, Buhosu, Beța, Biea, Ciceu, Comârlău, Coșa, Ereș, Ferenț, Laslău, Piștea, Șandur, Timaru, stb.

 

„Az iskola régi adatai mutatják, hogy a múlt században (XIX. sz.) magyarul írták a pusztinai családok nevét: Kis, László, Veres. Ezeket azóta el románosították: a Bordásból lett Spătaru, a Lászlóból Laslău, a Versből Roşu. A Beczét nem tudták lefordítani románra, az maradt Beţe, csak románosan írják.” (Halász Péter: Pusztina (Pustiana) helynevei; Budapest, 1987. Magyar Névtani Dolgozatok)

 

A templom

Első templom fából készült 1780-ban. 1830-ban újabb fatemplomot építenek, ami 1848-as tűzvész áldozata lesz, majd 1849-ben újjá építenek. Ezt egészen 1957-ig használták, amikor az új (jelenlegi) templomot használatba vették, s amely építése 1937-ben kezdődött.

„Ez a régi templom vót a legelső templom Pusztinában. Mikor a ze'ső verekedés után e'rontottuk, tiszta fából vót építve. S abban a templomban, a fala alatt kaptunk münk pénzt, s egy kicsi csengettyűt, amire ezerhéccázkilencvennégy vót írva.” (Halász Péter: Pusztina (Pustiana) helynevei; Budapest, 1987. Magyar Névtani Dolgozatok)

 

A pusztinai egyházközség, lévén a Tázló völgy legnagyobb katolikus közössége, a XVIII. század végétől központi szerepet játszott a vidék katolikus falvai között, és 1806-tól önálló parókia rangot kapott. Papjai nagy területen fejtették ki tevékenységüket, közel 20 közösség volt alárendelve 15 templommal”. (Lumina Creștinului – Pr. Alois Moraru, Parohia Tărâța – Serie nouă, Anul XV, octombrie 2004, nr. 10)

 

Jerney János Keleti utazása... (1844 és 1845. 203. o.) című könyvében a követlezőket írja: „Anyatemploma fából st. István tiszteletére építve, a' tatrosi egyházmegyében. 1830-ban lőn paróchia. ... Van 23 fiók egyháza, mellyekben összesen 3400 lélek.

 

Az „Almanahul Presa Bună 2010” szerint 1880-tól önálló parókia.

 

A templomot Szent István király tiszteletére építették, fából, az oltárképen első királyunk látható magyar öltözetben.” (Jerney János keleti utazása... 1844 és 1845. Pest 1851, Első kötet 203. o.)

 

 

Plébános: pr. Benchea Augustin (2006-tól, szül.: 1971.04.16., Somoska), káplán: Bortă Ștefan (2010-tól, szül.: 1982.09.10., Gerlén)

 

1932-ben Domokos Pál Péter Pusztinán gyűjti az „Ó, Szent István dicsértessél...” kezdetű középkori Szent István-himnuszt, amit meghallgathatnak Nyisztor Ilona előadásában:

 

 

Iskola

1897-ben indítottak elemi iskolát, és 42 gyereket írattak az első osztályba. (Corneliu Stoica, Dicționarul istoric al localităților trotușene, Onești, Ed. Aristarc, 1988, p. 262)

 

1913-1916 között építettek iskolát, amelynek 3 tanterme volt. (Îndrumător în Arhivele Statului. Jud. Bacău, vol II, Îndrumătoare arhivistice nr. 15, București, 1989, p. 349) Az épület felkerült a Bákó megyei Történelmi Műemlékek 2004-es Listájára a 288-as pozicióra a BC-II-m-B-00885-as kóddal, elfogadva a 2314/8 július 2004-i Kulturális és Vallási Miniszter rendelete alapján, és megjelent a Romániai Hivatalos Közlöny I. rész 172. (XVI) év 646 bis számában 2004 július 16-án.

 

1908-tól óvoda is működik a faluban. (Elena Ungureanu, Istoria învățământului preșcolar din jud. Bacău, manuscris; Rodica Șovar, Florica Bălașa, Un secol de existență legiferată a învățământului preșcolar din România, București 1996, p. 30)

 

1978-ban a község pénzügyi alapjaiból és a megye támogatásával új iskolaépületet adtak át, amely két szinttel és szükséges melléképületekkel rendelkezik; azóta a „régi iskola” a kultúrház szerepét tölti be.

 

 

Magyar nyelv oktatása

  • Az 1950-es évek kivételével Csángóföldön nem beszélhetünk magyar nyelvű oktatásról.
  • 1946-ban Pusztinán is megalakult a Magyar Népi Szövetség helyi szervezete. 1948-tól magyar iskolát is szerveztek, amit az '50-es évek közepén meg is szüntettek.
  • Az 1990-es években Erdélyben és Magyarországon tanuló pusztinai középiskolások és egyetemisták nyári iskolát szerveztek a falu gyermekei részére, ahol magyar betűvetést tanítottak.
  • 2001-től elindult az iskolán kívüli magyar nyelv oktatása.
  • 2002-től pedig sikerült bevezetni a román tannyelvű iskolákba a magyar anyanyelv oktatását, ami heti 3-4 órát jelent, ez megjelenik a naplóban, ellenőrzőben, stb.
  • A 2009-2010-es tanévben a 120 I-VIII. osztályos gyerek közül az iskolán kívüli oktatásban közel 80, az állami oktatás keretében magyar nyelvet tanuló gyerekek száma: 59 fő.