II. Pusztinai Zenetábor - 2010. július 26-augusztus 1.

Részt vettek a budapesti Óbudai Népzenei Iskola növendékei és a pusztinai magyar oktatás diákjai. Július 25. vasárnap érkeztek meg a vendégeink a pusztinai Magyar Házhoz. Jó volt újra találkozni velük, a gyerekeket elszállásolták a pusztinai iskolások, a tanárokat pedig a Magyar Házban, illetve családoknál láttuk vendégül.

 

 

Hétfőn, július 26-dikán a megnyitó után magyar misén vettünk részt, amit a pusztinai Szent István templomban tartott György Alfréd, Kamilliánus rendi atya. Délután már minden tanár megismerte a tanítványait, akiket egy héten át fog tanítani. Hegedűt tanított a kezdőknek Horvát Attila, Mandáche Aurel pedig a haladóknak, furulyát tanított a kezdőknek Jakab Csongor és a haladókkal Legedi István foglalkozott, koboz-tanítással Kobzos Kiss Tamás, éneket és táncot pedig Nyisztor Ilona, Csernik Mária és Bálind Erzsi néni tanított. Kézműves foglalkozásokat tartott Bodó Judit, Vajda Éva, Jakab Erika.
Sok pusztinai gyermek iratkozott a tanulásra, volt aki ezt nagyon komolyan is vette, és sikeresen mutatta be a záró ünnepségen mit tanult.

 

 

Egy napot kirándulásra jelöltük. Meglátogattuk Magyarfalut és Luizikalagort. Sajnos az út miatt nem sikerült Lábnyikba is eljutni. Magyarfaluban meglátogattuk a nyári óvódásokat, a templomba is bementünk és elénekeltük az „Ó, Szent István...” és a „Boldogasszony anyánk” egyházi énekeket. Meglátogattuk Janku Laura szülőházát is. A kalagori ferences templomban elénekeltük „Le hullott a Jézus vére” éneket. Nagyon barátságosak voltak a helybéli nénik, akik még most is hordják a népviseletet.
Minden este táncházzal zártuk a napi programokat. Voltak meghivottaink is: Gyimesből az Ordasok, és Csobatfalváról Antal Imre bandája, akik nagy sikerrel mutatták és tanították táncaikat.

 

 

Péntek délután finnországi és magyarországi vendégeink is érkeztek, köztük Tytti Isohookana-Asunmaa asszony is, egykori Európa Tanács raportőre. Szombaton fogadta őket a pusztinai plébános, majd pedig a perzsóji Polgármesteri Hivatalban a polgármester is. Örültünk a látogatásnak és amikor elköszöntek, azt mondták, hogy „a szállás nem volt 5 csillagos, de a szívetek 5 csillagos volt!”
Szombaton a piknik-nap után a Magyar Házban felléptek a tanárok és tanítványaik, ahol minden szakkör bemutatkozott a héti munka eredményeivel.

 

 

Külön köszönet a „Szövetség a Polgári Magyarországért” Alapítványnak, akiktől az Óbudai Népzenei Iskola tanárai, tanítványai kapták az útiköltség nagy részét az ide utazásra, ezt az összeget kiegészítette a saját alapítványuk, „A Népzeneoktatásért Alapítvány”.
Köszönjük Bartha Magdónak és Szőcs Katalinnak, akik főztek helybeli finom ételeket.
A kürtős kalács sütés sem maradhatott ki, amit a gyerekek süttek Vajda Éva irányításával.
Örülünk, hogy idén is szervezői, házigazdái lehettünk a II. Pusztinai Zenetábornak!

 

 

Nyisztor Ilona

 

2010. augusztus 11.

 

Beszámoló
Az Óbudai Népzenei Iskola 2. pusztinai népzenei és néptánc táboráról
2010 július 26-augusztus 1

 

Az Óbudai Népzenei Iskola és a „Pusztinai Házért” Egyesület újabb sikeres hagyományőrző tábort rendezett a moldvai Pusztina községben.
Az utazás ismét a Claudibus utazási iroda autóbuszával történt. Mivel az út két napig tartott, az éjszakát az ősi nagyenyedi Református Kollégiumban töltöttük, az estét pedig a magyarlapádi tánctábor zárógálája töltötte ki.
Másnap, július 25-én este érkeztünk meg 25-en Pusztinába, s Nyisztor Ilona, a tábor pusztinai szervezője segítségével megtörtént a szállások elosztása. A tanárok nagy része a Magyar Házban – ahol a foglalkozások, étkezések is voltak – kapott elhelyezést, a növendékek, szülők, érdeklődők házaknál aludtak.
Az első napon – mint az előző évben is – magyar misével indítottuk a tábort, amelyet György Alfréd atya, kamilliánus szerzetes celebrált. A tartalmas prédikációt a helyi asszonyok gyönyörű éneke tette mindannyiunk számára emlékezetessé. A délutáni foglalkozások után a gyimesi „Ordasok” táncegyüttes műsora indította az esti táncházat, melyben – ahogy minden este – a helyi énekes asszonyok is részt vettek.
A délelőtti és délutáni hangszer- és ének tanítások (amelyekben a magyarországiak mellett mintegy 30 moldvai csángó gyermek is részt vett) vezetői a következők voltak:
Furulya:
A kezdőket Jakab Csongor (ÓNI), a haladókat Legedi László István (Klézse) tanította
Hegedű:
Kezdők: Horváth Attila (ÓNI), haladók: Mandache Aurél (Radoia)
Cimbalom, dob:
Turi András (ÓNI)
Koboz:
Kobzos Kiss Tamás
Ének:
Nyisztor Ilona, Bálint Erzsébet (Klézse), Szarka Mária (Külsőrekecsin)
Kézműves foglalkozások:
Bodó Judit, Vajda Éva, Jakab Erika
A táncokat nem is kellett tanítani, aki nem ismerte, gyorsan megtanulta őket „lábról”, de meg kell említenünk a budapesti Tóth Fannit, aki már a tavalyi táborban is nélkülözhetetlen volt a táncban.

 

 

A szerdai program egész napos kirándulás volt, amelynek során meglátogattuk a Szereten túli Magyarfalut, ahol nyári óvoda működik. Megtudtuk, hogy a magyarul még nem tudó több tucat gyerek számára milyen fontos ez a program, amelyben egy Magyarországról érkező önkéntes vállal fő szerepet.
Luizikalagorban lehetőségem volt találkozni Solomon Adriánnal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökével is. A táborlakók beszélgettek a helybeli idős asszonyokkal, akik még hordják a hagyományos népviseletet. Sajnos a tervezett lábnyiki látogatást az árvizek következtében járhatatlanná vált út meghiúsította.
Pénteken fontos vendégek érkeztek Finnországból, élükön Tytti Isohookana-Asunmaa asszonnyal, az Európa Tanács volt raportőrével, aki négy esztendeig Finnország kulturális minisztere is volt. Ő több ízben járt Moldvában, szoros kapcsolatot tart Nyisztor Ilonával, és könyvet készül írni az erdélyi és moldvai magyar kisebbségek helyzetéről. Velük együtt Szigetszentmiklósról magyarországi vendégek is jöttek Pusztinába.
Az estét színesítette a kitűnő csíkcsobotfalvi hagyományőrző együttes műsora (velük a csángómagyaroknak régi kapcsolata van: a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával vendégül látják őket, amint azt idén láthattuk is a Duna TV műsorában).
Szombaton – ahogy a tavalyi évben is – a falu szélén levő erdőbe kirándultunk, ebédünk helyben sütött „mics” volt. (Itt kell megemlítenünk a főzőasszonyok, Bartha Magdó és Szőcs Katalin, valamint segítőik egész heti fáradhatatlan munkáját, és Vajda Éva kürtőskalácsát!)
Délután 4 órakor került sor a gálaműsorra, amelyben minden résztvevő – ottaniak és itteniek – bemutathatta a hét során tanultakat. Este természetesen ismét táncház volt.
Az utolsó pusztinai nap a Szent István napi búcsú jegyében telt. A templomi szertartáshoz egy esküvő is járult. A tömegben fel-feltűnt a hagyományos viselet, amelyet még a fiatal nők is felvesznek ilyenkor. Sajnos a férfiak már régen letették, bár az esküvői menetben láttunk egy kisfiút is beöltözve.
Hétfőn reggel indultunk útnak hazafelé, szállásunk Magyarlapádon volt, házaknál.
Út közben emlékezetes látogatást tettünk a gyönyörű bánffyhunyadi református templomban.
Hálásan köszönjük Nyisztor Ilonkának és Bartha Andrásnak, a pusztinai Magyar Ház vezetőinek a szervezést, támogatóinknak: a „Szövetség a Polgári Magyarországért” Alapítványnak és „A Népzeneoktatásért” Alapítványnak az utiköltséghez nyújtott pénzbeli támogatást.


Kobzos Kiss Tamás
Az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója

 

2010. augusztus 11.

<<<