Őrzik, ápolják a csángó örökséget

A legkiválóbb pusztinai mesemondókat, énekeseket, furulyásokat hozta el az idén is fehérvári önkormányzat velencei ifjúsági táborába a híres csángó énekes, Nyisztor Ilona. A Moldovából érkezett gyerekeknek jutalom ez a nyaralás. De mi, fehérváriak kaptunk jutalmat tőlük: hiszen a városházán műsort is adtak.

 

 

Csodálatosan énekli a hagyományos csángó dalokat Nyisztor Ilona: tudjuk ezt jól, hiszen a fehérvári közönségnek is többször volt alkalma megismerni kivételes tehetségét. De Nyisztor Ilonának pedagógusként, művelődésszervezőként az a legfontosabb célja, hogy az örökséget a tradíciókat, amit hajdanán főként az édesanyjától kapott ő maga is továbbadja a fiataloknak. Hihetetlenül büszke a tanítványaira joggal.

 

 

A velencei táborozás előtt a Balatonnál jártak: Nyisztor Ilona diákjai ugyanis bejutottak a Fölszállott a páva elődöntőjébe. A televíziós versenyt most gyerekeknek rendezik meg, méghozzá a 2001-2009 között született nemzedéknek:

- Örvendtem, hogy megismertünk annyi sok tehetséges gyermeket. Ilyen korban oly profisan adják elő, amit tudnak, hogy azt éreztem, van jövőnk, mert érdemes a gyermekekkel foglalkozni - meséli a pávás elődöntőről Nyisztor Ilona azon a csodálatos, archaikus, csángó magyar nyelven, amit náluk, Moldovában még beszélnek, és fordulatait, kifejezéseit igyekeznek megőrizni a hagyományos énekek, mesék szövegében is. - Mi énekegyüttessel jelentkeztünk a versenyre: a hét leánka szólistaként is jól szerepelt, de végül az énekegyüttes jutott tovább. Ám a pusztinai furulyások is igen jó eredményt értek el.

 

 

Nyisztor Ilona szándékosan választotta a pávás szerepléshez a Pusztinai Énekegyüttes elnevezést: így biztosan megjegyzik, hogy melyik közösséget képviselik. Elvégre büszkék arra, amit Pusztinában a hagyományok megőrzéséért tettek. Moldovában románul folyik az oktatás, ám a gyerekek hetente három órában írni és olvasni is tanulhatnak. Emellett lehetőséget teremtenek arra, hogy az iskolán kívüli oktatásban táncolni, énekelni tanuljanak. Persze nem volt ez mindig így, és hosszú, igen rögös volt az ide vezető út.

 

 

- Moldovában csak beszéljük a nyelvet, és nem tudjuk írni és olvasni. Ez változott meg 2000-ben, amikor a szülők közjegyző előtt aláírták a kérvényt, hogy beinduljon a képzés. Hamarébb Pusztina és Klécse indított magyar oktatást, aztán a többi falu is. De van még jó pár hely, ahol ezt ma is csak az iskolán kívül engedik. Mi Pusztinán a Magyar Háznál nagyon sok programot szervezünk, hogy kipótoljuk azt a kicsi iskolai három órát, meg lehet tanulni mindent, ami a hagyományhoz tartozik...

 

 

Nyisztor Ilona sokat tett és tesz azért, hogy a csángó magyar örökséget visszatanítsák a mai gyerekeknek Moldovában. Az édesanyja, László Kis Erzsébet akitől a tehetségét örökölte, és aki két éve hunyt el hajdanán hiába énekelt otthon folyton magyar énekeket, azt a kincset, aminek birtokában volt, sokáig Ilona sem tudta használni. A fordulatot az jelentette, hogy Nyisztor Ilona 1988-ban megismerkedett a győri Jáki Sándor Teodóz bencés tanárral, aki gyűjtötte a moldvai csángó szentes énekeket, népdalokat, és bemutatta Ilonának a tanítványait is, akik több régi csángó dalt is előadtak. Ilona ekkor döbbent rá, micsoda megbecsülendő érték az, amit odahaza Pusztinában már csak az idősebbek tudnak.

 

 

- Úgy éreztem mondja erről Magyarországon jobban ösmerik a csángó énekeket, mint nálunk. Ez fellobbantotta bennem a tüzet, hogy összegyűjtsem a dalokat. Édesanyám akkor azt mondta, nem kell hogy messze ménj, tudok én eleget... Aztán 1990 után hagyományőrző tábort szerveztek Magyarországon. De én mondtam, nekünk ez otthon kellene... Megszűntek akkorra rég a guzsalyosok, a kalákák, ahol korábban az énekeket a fiatalok hallhatták. Ezért csináltunk pusztinai napokat, meghívtunk más csángó falvakból es együtteseket, volt tánctábor, ott is folyton esszegyűltünk, s tanultunk. Aztán hála a jó Istennek, béjött az iskolai anyanyelvi oktatás, amit a Magyar Ház programjaival kiegészítünk.

 

 

Annyi bizonyos, a Pusztinából érkezett gyerekek nagyon lelkesek és szeretik mindazt, amit Nyisztor Ilonától és segítőitől tanulnak. A nyolcadikos László Albert Dominik mesemondó már nem először táborozik Velencén, azt mondja, rengeteg a program, s ha tőle valaki csángó mesét szeretne hallani, ő is szívesen előad egyet-egyet. Bizony megesik, hogy valamelyik jellegzetesen csángó magyar kifejezés jelentéséről kérdezik, ő azt is készséggel elmagyarázza...
A 11. osztályos, gimnazista, Pusztiánu Valéria pedig énekelni járt korábban Nyisztor Ilonához, versenyeken is részt vett. Egészségügyi főiskolára készül, de az énekléshez, a zenéléshez sem lett hűtlen. Legutóbb a pusztinai zenetáborban ő oktatta kobzára a kisebbeket.

 

 

Bálint Róbert kedvenc hangszere épp ebben a zenetáborban a furulya lett: Muzsikálnak a szavak, ahogy mondja: szeretem erőst.

- Én a zenetáborban még csak kobzáltam - teszi hozzá - de nagyon megtetszett, ahogy a többiek fújták. Az is kiderül, Bálint a kézműveskedésben is kiváló, mutatja a maga szőtte tilinkótartót. Ilona hozzáteszi: a fehérvári kézművesek jöttek el hozzájuk Pusztinába, hogy megismertessék a technikát, ennek kapcsán pedig újra elővették, felelevenítették a pusztinai motívumokat. Amíg kézműveskednek, a szájuk is jár, folyton énekelnek, akár a régi guzsalyosokban.

 

 

Augusztus 10-én fontos évfordulót ünnepelnek Pusztinában: 25 éve alakult meg az első táncegyüttes, amely felelevenítette a hagyományokat. Azóta már az első táncosok gyerekeik is megismerték a régi tradíciókat. Ilonának ráadásul akad olyan tanítványa is, aki visszatért, hogy segítségére legyen. Mátyás Mónika két éve végzett az egri főiskolán, ének-zene szakon, azóta ő lett Ilona legfőbb segítsége a pusztinai Magyar Házban.

 

 

Ha Ilona az elmúlt húsz-huszonöt évre gondol, úgy érzi, nem volt hiábavaló a rengeteg küzdelem. A pusztinai fiatalok megismerték csángó magyar gyökereiket, büszkék hagyományaikra, zenei, táncos örökségükre.

 

szerző: Gábor Gina

forrás: http://feol.hu/

fotók: http://www.szekesfehervar.hu/

<<<