Hányadik tanévnyitó ez? A sokadik megnyitó volt ez...

Alfa, béta, gamma, delta
ezt tanulja a görög.
Én a magyar ábécének
mindennap megörülök.
 
A sok betűt megismertem,
s mikor ezek társulnak,
mint a titkot, megfejthetem,
mit üzennek a szavak.
 
Minden betű barátom lett,
velük írok levelet,
szétnézek az interneten,
s olvashatok könyveket.
 
Amióta írni tudok,
kitárult a nagy világ,
mert velem is megosztja már
sok rejtélyét, talányát. 
 
A betűk hadseregében
én vagyok a tábornok, 
szolgálatra jelentkeznek, 
hogyha írni akarok.

 

Pataki Edit – Betűbarát

 

Hányadika is van ma? Jaj... Hát ma szeptember 15-e van. Úgy mint minden évben megszervezzük itt a Magyar Házba is a tanévnyitót és a tanárok köszöntik a gyerekeket sok sok szeretettel az új tanévben amin együtt egymás segítségével fognak megbirkózni. Mint mindig, most is ügyesen és szépen népviseletben öltözve, a gyerekek és a szülők egyaránt benépesítették a Magyar Házat.
Elsősorban köszönjük azoknak a szülőknek, akik ott voltak a gyerekükkel, de azoknak is akik csak szépen elküldték őket virággal a kezükben az ünnepségre, felfigyeltek arra is, hogy nem csak az iskolában volt ünnepség, hanem a Magyar Háznál is, és az idejükből szakítottak egy kicsit és eljöttek.

 

 

Nagyon ügyesen végig, türelmesen végighallgatták a gyerekek, de nem csak a gyerekek, hanem a vendégeink is a tanárainkat, akik ünnepi beszédjüket megtartva biztatták a gyerekeket a tanulásra. Ezen a megnyitón részt vett mind a három tanárunk: úgy Nyisztor Ilona aki átadja a gyerekeknek azt, amit az őseinktől megmaradt, Mátyás Mónika, aki nemrég hazatérvén Magyarországról bevállalta az iskolán kívüli foglalkozásokat, és nem utolsósorban Bilibók Jenő, aki megtanítja a gyerekeket írni-olvasni magyarul az iskolában. Mindhárman nagyon jó csapatot alakítottak ki és láttam is rajtuk hogy fel vannak töltődve pozitív energiával, és fel vannak készülve az új évre, amit még senki nem tud, hogy milyen lesz.

Idén is, úgy mint más évben, nagyon sok gyerek részt vesz a magyar oktatásban iskolán belül vagy iskolán kívül a foglalkozásokon, akár a tánc-ének tanításon. Ennek csak örvendeni lehet, mert tudjuk, hogy ezáltal a gyerekek megtanulnak írni-olvasni magyarul és majd érvényesülni tudnak az életben az anyanyelvükön. Hogy az ünnepségünk ne legyen egyhangú, de mégis legyen teljes, a gyerekek és a hagyományőrzők énekeltek, meséltek, szavaltak és táncoltak is, egyszóval mulattak egyet.

 

 

Sok sikert és kitartást kívánok a gyerekeknek meg a tanároknak, és remélem majd évzárót is ugyan ilyen nagy mosollyal fogjuk ünnepelni, mint a tanévnyitót. Megtiszteltető volt számomra ott ülni az első padokban, mert így visszaemlékezhettem milyen is volt akkor, amikor nekünk kezdődött az év, és ahogyan a közmondás is mondja „a víz szalad, a kő marad”, így az évek is rohannak, de az emlékek megmaradnak és boldogan emlékezünk vissza azokra az időkre.

 

Timár Karina
Babes-Bolyai Egyetem magyar-néprajz szakos első éves hallgatója

<<<