Táncoktatás a pusztinai fiatalok részére

A '90-es években a csángóföldi magyarsággal kapcsolatos megmozdulások minden korosztályt megszólítottak, így a gyerekeket, fiatalokat, fiatal házasokat és felnőtteket, időseket egyaránt. A gazdasági helyzet átalakulásával a fiatalok többsége külföldre ment megélhetést keresni, így az aktivitásokból kezdtek kimaradni, a nekik szóló, és őket is bevonó programok kezdtek elmaradni, annyira, hogy mára a legtöbb csángó faluban egyáltalán nincs nekik szóló, vagy őket megszólító program. Hasonló a helyzet Pusztinán is. Van iskoláskorú és idősödő hagyományőrző csoport, vannak oktatási és kulturális programjaink, de a köztes korosztály részére alig tudunk nyújtani valamit, alig tudjuk őket megszólítani.

 

 

Ezen szerettünk volna változtatni ezzel a programmal, amelyre a Bethlen Gábor Alaptól kaptunk támogatást 2011. szeptember 1-2012. január 31. közötti időszakra.

Mi is történt ebben az időszakban?

Legelőször az ismerőseimnek szóltam és aztán ők továbbadták a program és lehetőség hírét. Így kialakult egy fiatalokból álló csoport, akik hagyományos, pusztinai táncokat készültek megtanulni.

 

 

Azért is voltak fogékonyak a lehetőség hírére, mert napjainkban nem sok lehetőség van a hagyományos táncaink közös gyakorlására. Nyáron a keresztelőkben, lakodalmakban táncolják ezeket a táncokat is, de egyre inkább teret hódítanak a nem hagyományos táncok. Télen meg nem sok lehetőség van ezeket gyakorolni, egyrészt mert hiányoznak az események, másrészt meg böjti időszakban Csángóföldön szünetelnek a mulatságok. Régebb guzsalyosokban találkoztak, ahol természetesen a táncra is alkalmat kerítettek, azonban a guzsalyosok kiveszésével a hagyományos táncaink továbbadása is egyre inkább veszélyeztetve van.
A program kezdetén jelentkeztek középiskolai tanulók és egyetemisták is, de az iskolakezdés után inkább mi, fiatal szülők (túlnyomórészt anyukák) maradtunk. Főleg „fiatal anyukákról” volt szó, mert a férfiak eljártak dolgozni és így, csupán asszonyokból álló tánccsoporttal maradtunk.
Időközben a résztvevők száma növekedett a hír terjedésével és kialakult egy stabil 5-6 táncos párból álló csoport. Csupán egy résztvevő rendelkezett táncismeretekkel, a többiek mind kezdők voltak. Nem volt könnyű a tanítás, mivel nem egyszerre kezdtek el járni, így külön-külön kellett megtanítani őket, aztán majd együtt folytatni a tanulást.

 

 

A pusztinai Magyar Házban tartottuk a tánctanulást heti egy alkalommal 2 órában. A résztvevők életkora 22-35 év közötti. 3 pár már haladónak nevezhető a tánctudása alapján, a többiek pedig középszintűnek.
A szülőkkel együtt a tánctanulási alkalmakra eljöttek az iskolás, óvodás vagy annál kisebb gyerekeik is. Amíg a szülők a táncokat gyakorolták, a gyermekeik a tantermünk játéksarkában közösen játszottak a játékokkal vagy figyelték a szülőket.
Köszönjük, hogy ily módon lehetőség nyílt a pusztinai táncok elsajátítására, megismertetésére. Annak ellenére, hogy a program finanszírozása csak erre az időszakra szólt, a szervezők is és a táncosok is úgy döntöttünk, hogy folytassuk, és reméljük, hogy a továbbiakban is sikerül bővíteni úgy a résztvevők számát, mint az elsajátított táncok mennyiségét is.
Néhány megtanult tánc neve (van könnyebb is, nehezebb is, de mindegyiket sikerült megtanulni): „Ördögútja”, „Tűzlangja”, „Zdrobuleánka”, „Fiatalok szerbája”, „Brassói”, „Réce”, „Barladeanka”, „Virágos”.

 

 

Ők pedig azok, akik igyekeztek minden alkalommal részt venni az oktatáson: Adam Monica, Balint Raluca, Beta Monica, Beta Cecilia, Coarda Gabriela, Ignat Ana, Mateies Maria, Mateias Monica, Tamas Maria, Casu Alina, Casu Iosif, Pustianu Loredana, Rosu Ana.
A szervezők köszönjük, hogy időt szakítottak arra, hogy hagyományainkat ápolhassuk, a támogatónak pedig köszönjük a hozzájárulást.

 

Rosu Anna, Bartha András

 

2012.02.20.

<<<