Bál volt a falunkba ... újra

Pusztinában második alkalommal került sor a Szüreti bál megszervezésére. Első alkalommal 2012-ben volt megszervezve a bál, amikor megszületett az ötlet, hogy legyen ám Moldvában Szüreti bál. Akkor úgy gondoltam, hogy nagyon jó lenne elmenni a faluban népviseletben, énekelve, lóháton, hogy az emberek lássák a hagyományainkat és emlékezzenek arra, amit az őseink csináltak.

 

 

Megpróbáltam közölni a falubeliekkel, hogy lesz egy mulatság, amin szeretettel látunk mindenkit. Megbeszéltem először Nyisztor Ilonával és véleményét kértem, utána meg segítséget kértem a falu legényeitől, hogy megvalósíthassam az álmom. Ügyesen sikerült, az emberek jól fogadták az egészet.

 

 

Hogy színesebb legyen az egész meghívtuk Antal Imrét és társait Csobotfalváról.
Az idén szintén úgy eszembe volt az, hogy nagyon jó lenne egy mulatságot szervezni, így lehet az hogy a Szüreti bált megszervezzük újra. Ugyanúgy mint eddig, véleményt kértem a fiataloktól és Ilonka nénitől és szerencsémre pozitív hozzáállással fogadták az ötleteimet.

 

 

Legtöbbet Spataru Adriánnal osztottam meg a gondolataimat, aki nagyon lelkesen végezte a dolgát és nagyon mellém állt, bármit is döntöttem, és ő is új ötletekkel jött, így nagyon jó csapatot alkottunk. A csapatunkba beleértettem Kovács Gábort és Katona Eduárdot akik zenészként is, de szervezőként is testestül-lelkestül dolgoztak és kivették részüket a szervezében.

 

 

Az egészet kigondolva, eltervezve nekifogtunk megírni a plakátot. Hogy szebb és színesebb legyen a mulatságunk ki kellett díszíteni a Magyar Házat is. Péntek este összegyűjtve minden kelléket lassan-lassan elkezdtük a ház díszitését. Reménytelennek tűnt az egész tudván azt, hogy négyen nem sokat tudunk csinálni, de nálunk a remény hal meg utoljára. Legnagyobb bátorításunk volt, amikor Ilonka néni azt mondta „én sütöm a kozonát, ne csak ti dolgozzatok”, az számunkra egy újabb segítő kéz volt és egy szív, aki mellettünk állt.

 

 

Éjfélkor meglátva szépen kidíszítve a házat, boldogsággal megtelt szívünk.
Kihirdettük azt, hogy 12 órakor kezdődik a felvonulás és izgalommal vártuk azt, hogy lássuk hányan leszünk. Meglepő volt számunkra az, hogy a fiuk anélkül, hogy bárki szólt volna beöltöztek népviseletbe és szépen feldíszítették a lovakat meg a szekeret. Körbe mentünk a faluba énekelve, utána meglátogattuk Ilonka nénit, aki nagyon kedvesen fogadott minket egy kis ennivalóval meg kaláccsal, természetesen a tisztelés sem marathat.

 

 

Elég vártuk este legyen, hogy jöjenek az emberek a bálba, és hogy viszonyulnak a munkánkhoz. Kezdődött a mulatság és boldogan megelégedve a munkánkkal mulattunk a néppel, aki nagy számmal megjelent az általunk rendezett bálban.

 

 

Nagyon nagy elégedettséggel mentünk haza, mert az emberek nagyon megdicsérték azt, ami történt a falunkba. Ez által most, de nem utolsó sorba meg szeretnénk köszönni a „Pusztinai Házért” Egyesületnek, hogy megszervezhettük ezt az eseményt, és nem utoljára megköszönnénk Nyisztor Ilonának azt, hogy nem csak anyagilag vagy fizikailag segített, hanem nagyon sokat lélekkel is, ami nekünk nagyon fontos volt és bátorító, köszönjük a zenekarunknak is a „Káposztás Gyuriknak” (Spataru Adrián, Kovács Gábor, Katona Eduárd) akik biztosították a zenét és közben táncoltak is velünk.

 

 

Szervező szemmel nagyon megkönnyebbülve érezzük magunkat, de ígérjük, hogy jövőben is megrendezzük ugyanígy a bált, ha nem jobban!
Köszönjük a kitartást!

 

 

Timár Karina
Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar-Néprajz szakos elsőéves hallgatója,
Spataru Adrián gyógytornász

<<<