Székelymészárlás 252. évfordulója

2016. január 7-én Madéfalván, Csíkszeredától 10 kilométerre fekvő faluban ünnepélyes tisztelgéssel emlékeztek arra a tragikus hajnalra, amikor több mint 200 székelyt, köztük asszonyokat és gyermekeket mészároltak le, mert ellenállást tanúsítottak az ősi szabadságjogaik semmibevétele miatt.

 

 

Az ünnepség a madéfalvi templomban kezdődött, ahol Tamás József püspök celebrált szentmisét. Ezt a helyi madéfalvi Zöld Péter Általános Iskola diákjainak az alkalomhoz illő előadása követte, majd a megemlékezők egyházi zászlók alatt a Siculicidium emlékműhöz vonultak. A télies idő ellenére közel ezer ember gyűlt össze ma délben a tavaly felújított emlékmű előtti térre. Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke és Soltész Miklós, a magyar kormány egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára mondott ünnepi beszédet. Mindhárom politikus többek között párhuzamot vont a 252 évvel ezelőtti és a mostani, székelységet próbára tevő nehézségekről.

 

 

Különös módon ez a nap nemcsak a tragédia napja, hanem egy népcsoport születésnapja is. Őseink, az ekkor életben maradottak, a további megtorlástól való félelmükben tömegesen menekültek Moldvában. Egy részüket ott befogadták, más részük az északabbra fekvő Bukovinában telepedtek le tíz-tizenkét év keserves hányódás után.

 

 

Pusztina is a tragikus események után alakult székely menekültekből, és mi is minden évben eljövünk Madéfalvára emlékezni az akkori eseményekről, részt venni az ünnepségen, ugyanis január hetedike nemcsak a pusztulás napja, hanem az új életé is. Ez a népcsoport – moldvai csángómagyarok és bukovinai székelyek – a székelyekkel együtt megmaradt. Mert születés és halál nemcsak egy-egy ember sorsában kapcsolódik egymáshoz, hanem egy népéletében is.

 

Bartha András

<<<