Régi-új tanár a pusztinai oktatásban

A 2010-2011-es tanév újabb változásokat hozott a pusztinai iskolai és iskolán kívüli magyar nyelv oktatásában. Az egyik ilyen változás, hogy a Pusztinára vonatkozó oktatási programrész menedzselését a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége átadta a „Pusztinai Házért” Egyesületnek. A másik számottevő változás, hogy néhány év után újra Bilibók Jenő az, aki elvállalta az iskolában tanuló gyerekek oktatását, de az iskolán kívüli tevékenységekben, felzárkóztatásban is nagy szerepet vállalt.

Pár sor Jenőről, azoknak, akik még nem ismerik: 2000-ben tért haza frissen végzett történelemtanárként, szerepet vállalt az MCSMSZ vezetőségében mint alelnök, és 2001 januárjában Pusztinán, a saját lakásán beindította az iskolán kívüli oktatási tevékenységeket. Szervezője és helyszínadója volt éveken át számos aktivitásnak, ami a magyar nyelvű oktatással, vagy a Csángószövetséggel kapcsolatban volt. A 2001-ben főként az ő munkássága révén sikerült beindítani az iskolában is a magyar anyanyelv oktatását, és egészen 2005-ig ezeket a munkaköröket töltötte be. Ekkor újabb egyetemi tanulmányokra iratkozott be, és idén másoddiplomával is gyarapodva tért haza, hogy újra aktív szereplője legyen a csángóföldi, illetve a Pusztinán zajló oktatásnak.

 

Íme néhány sorban hogyan is látja a jelenlegi helyzetet:

 

A 2010-11-es tanévben 52 tanuló jár a Pusztinai Általános Iskolába magyar anyanyelvi órákra, osztályonként csoportosítva négy csoportban. Ezek a tanulók heti három órában tanulhatják ezt a tantárgyat. Az órák reggel 7-től vannak a felsősöknek és déltől a alsósoknak.
Sajnos az iskola tanulói létszáma nagyon visszaesett az utóbbi években (kevesebb gyerek születik, a szülők magukkal viszik külföldre, stb.). Így, jelenleg 111 tanulója van a pusztinai általános iskolának, akik egyidőben kezdik a tanulást, reggel.
Ezelőtt öt évvel, amikor öt év tanítás után elmentem az iskolából továbbtanulni, akkor szinte minden tanuló jól írt-olvasott, szeretett tanulni. Most teljesen más a helyzet, a tanulók nem tudnak írni, nem tudják jól kiejteni a magyar betűket. Ezért a leginkább a tanulási hiányosságok pótlásával, ezek megalapozásával kezdtük a tanévet. Az órán ízegnek-mozognak és figyelmetlenebbek, mint régebb. A tanulásnak napjainkban kevesebb a presztizse.
Az is időbe telt, amíg megértették, hogy a magyarórákon is tanulni kell, úgy mint a többi órán. Ezt a szülők is kifejezetten kérték már az elején. Ugyanis tervem (és a szülők elvárása is), hogy minél több tanulónak legyen lehetősége a 8-ik osztály befejeztével magyar középiskolában továbbtanulni. Ehhez felkészültnek kell lenniük felvenni a versenyt azokkal a tanulókkal, akikkel egy iskolába kerülnek, legyen ez Csíkszeredában vagy Gyímesfelsőlokon.
A munkámat nehezíti, hogy egyelőre nem igazán van hozzáférésem számítógéphez, nincs nyomtatási és fénymásolási lehetőségem. Ezek napjainkban elengedhetetlen kellékei az eredményes tanításnak. Amint érkezik a fizetésem, ezeket is megoldom, és akkor teljes gőzzel végezzük a munkánkat.

 

Az oktatási programban továbbra is aktívan részt vesz Mátyás (Veress) Kinga, aki a nyár folyamán immár a férje által pusztinai lett. Úgy mint a tavalyi tanévben, idén is az iskolán kívüli oktatásban foglalkozik a gzerekekkel. Kinga mellett pedig Nyisztor Ilona, aki egyben az Egyesület alelnöke is,  tart foglalkozásokat a gyerekekkel, ő főként a néphagyományokat adja tovább és a tehetséges gyerekeket készíti fel.

 

Igyekszünk minél előbb enyhíteni azokon a nehézségeken, amiket Jenő a soraiban felvázolt, és reméljük, hogy munkája eredményeképp sok diákja magyar középiskolákban, egyetemeken szerez majd diplomát, öregbítve tanáraik hírnevét, növelve aktivitásunk, programjaink értékét.

 

Bartha András, a „Pusztinai Házért” Egyesület elnöke

 

2010.10.09.

<<<