Nyári tanítás és óvodai foglalkozások a pusztinai gyerekekkel

A Nyári tanítás és óvodai foglalkozások a pusztinai gyerekekkel című programot második éve szervezte meg a „Pusztinai Házért” Egyesület. A programot a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége indította Nyári Óvoda és Tanítási Program néven több évvel ezelőtt.

 

 

A foglalkozásokat az iskolai szünet augusztus hónapjában tartottuk. A programot megelőző hónapokban a pusztinai gyerekek a tanáraink kíséretében Zsögödfürdőn, Keszthelyen és a velencei tónál táboroztak, illetve részt vettek a Pusztinai Zenetáborban is, amit idén IV. alkalommal szerveztünk meg.

 

 

A programot Bilibók Jenő iskolai és iskolán kívüli magyartanár és Rosu Anna óvónő vezette. Ők az elmúlt tanévi tanítási programjának tanárai. Munkájukat pusztinai fiatal önkéntes tanárok, egyetemisták segítették, akik az oktatási program volt diákjai és a Magyar Házban szervezett foglalkozások rendszeres segítői. Mateias Monica-Liliana Egerben II. éves hallgató a Zeneművészeti Főiskola mesteri képzésén, Pustianu Loredana a gyimesfelsőloki líceum volt diákja és a Bákói Egyetem Tanítóképző Karán idén végzett tanárnő, Timaru Andreea-Carina a csíkszeredai Kájoni János Szakközépiskola tizedikes diákja és Saros Cristina-Gabriella, aki a következő tanévtől szintén Csíkszeredában folytatja tanulmányait.

 

 

A foglalkozások a Pusztinai Magyar Házban voltak, hét közben mindennap kilenc órától fél egyig. Naponta általában 20-25 pusztinai gyerek volt jelen, óvodás korúaktól a VIII. osztályosokig. A gyerekek korosztályuk szerinti csoportokban vettek részt a foglalkozásokon. A kiscsoportban óvodások és alsós tanulók voltak (IV. osztályig), a nagycsoportban felsősök (V.-VIII. osztályosok). Összesen 53 gyermek vett részt a nyári tanításon, közülük 25 óvodás, mivel elsősorban nekik szólt a program.

 

 

A gyerekek mindig lelkesen jöttek. Általában hozták magukkal testvéreiket és sokszor a szüleiket is. Többször a szülők is maradtak a foglalkozásokon, hogy a kisgyerekeik bátrabban vegyenek részt a feladatokban. A tavalyi programnak köszönhetően tudták a foglalkozások rendjét és szabályait. A településen szervezett más nyári programok nem csökkentették jelentősen a részt vevők számát, lelkesedését.

 

 

Minden nap három foglalkozást tartottunk. Az eddigi tapasztalataink szerint ez volt a legjobb időbeosztás. A gyerekek figyelme nem fáradt ki és a szüleik is könnyebben tudták nélkülözni a nagyobbakat a nyári munkáktól erre az időre.

 

 

A nap első foglalkozása tanító jellegű volt. Mondókákat, verseket, nyelvtörőket, énekeket, meséket, népdalokat tanulhattak a gyerekek, mint pl. „Szervusz, kedves barátom”, „Csip, csip csóka...”, „Bújj, bújj zöld ág...”, „Előre a kezedet...”, „Ugyi-bugyi...”, „Elvesztettem zsebkendőmet”, „Tüzet viszek”, „Szól a kakukk”, „Süss fel nap”, „Lánc, lánc, eszterlánc...”, „Dombon törik a diót...”, Ég a gyertya, ég...”, „Jöttem karikán...”, „Tegnap a Gyimesben jártam...”, „Az öreg zsidónak”, „Elől megy...”, „A két medvebocs és a róka”, „A sajtot osztó róka”, „Elől ment hat pap”, „Baba ül a széken”, „Nyuszi ül a fűben...”. A kicsik szókincsüket gyarapíthatták. A nagyobbak ezek mellett feladatokat kaptak különböző logikai és helyesírási feladatokkal.

 

 

Ezen az első foglalkozáson került sor a gyengébb tanulók felzárkóztatására is. Ekkor azokkal, akik még nem tudnak írni-olvasni, illetve le vannak maradva a hasonló korú társaiktól, egy külön tanár foglalkozott.

 

 

A második foglalkozás logikai és ügyességfejlesztő volt. Rajzoltak, festettek, színeztek és különböző kézműves és origami érdekességeket tanulhattak. A legtöbbször ezek a munkák egy közös kartonpapírra vagy bemutatóra kerültek, egy közös kompozícióra (pl. nyári nap, halastó, falusi kert, a nagyszülők udvara), amelyet kiállítottunk és mindenki csodálhatta a maga és mások munkáját.

 

 

A munkájuk egy részét (pl. papírból hajtogatott békát, halat, egeret, cicát, sárkányt, pillangót) hazavihették a szüleikhez, nagyszüleikhez. A kézműves foglalkozások fejlesztik a gyerekek kézügyességét, figyelmét.
Kosztándi Tímea-Ildikó volt trunki tanárnő gyöngyfűzést tanított a gyerekeknek. Ezekre a foglalkozásokra elhozta a saját gyerekeit is, akikkel érdekesebbé váltak az órák.

 

 

A nap harmadik foglalkozása szabadabb, játékosabb volt. Ekkor eljátszhatták a tanult meséket, dalokat, mondókákat, bábszínházat szerveztünk együtt. A közös táncos-énekes, ügyességi és mozgásfejlesztő játékok (pl. „Mókusok ki a házból”, „Só, só, paprika”, „Árokmacska”, „Családi krízis”, „Számháború”) összekovácsolták őket, jobban megismerhették egymást, viselkedésüket szabályozta.

 

 

A foglalkozások után a gyerekek „tízórait” kaptak (szendvicset, gyümölcsöt, édességet), majd együtt indultak haza. Evés előtt és után kezet mostak és imádkoztak. Itt megtanulták és gyakorolhatták az imákat és az asztalnál való viselkedés szabályait, az udvariasságot, figyelmességet.

 

 

Sajnos már a pusztinai családokban is csak ritkán szólnak magyarul a gyermekekhez. Ezért a magyar nyelv gyakorlásának tere az iskolai és iskolán kívüli magyarórák. A magyarórák nyáron szünetelnek, ezért az ilyen programoknak a szerepe, hogy a tanult dolgokat ne felejtsék el, hanem továbbra is gyakorolják és új ismeretekkel bővítsék.

 

 

A program biztosítja a gyerek-tanár kapcsolat erősítését, a tanult ismeretek frissen tartását, gyarapítását. Továbbá hozzájárul a magyar nyelv presztízsének emeléséhez. Mindezt úgy, hogy közben hasznosan telik a gyerekek nyári szünideje és sok hasznos dolgot tanulnak és gyakorolnak. Lehetőséget nyújt a programjainkba való bekapcsolódásra olyan gyermekek számra is, akik tanév közben kevesebbet vettek részt az akkor szervezett programjainkban.

 

 

A program támogatásáért köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapnak, Szabó Mihály budapesti támogatónknak, Gazda Angélának a foglalkoztató füzetekért és a gyermek folyóiratokért, a Kárpát-medencei Magyar Gyermekekért Kulturális Egyesületnek és mindenkinek, aki a program létrejöttéhez hozzájárult.

 

 

Bilibók Jenő

 

2012.09.19.

<<<