Újabb kézműves foglalkozásokon vehettek részt a pusztinai gyerekek

Az idei évben Velencén, hagyományőrző táborunkban, szoros barátság alakult ki a pusztinai vendégeink és a táborban közreműködő fehérvári diákok között. A fiatalok úgy érezték, minél előbb szeretnék viszontlátni csángó barátaikat, megismerni ezt a csodálatos moldvai falut, szépségeivel, nehézségeivel együtt. Így a lehető leghamarabb, az őszi szünetükre, október 23-tól 30-ig megszerveztük a látogatást.

 

 

A 16 órás busz út után megérkeztünk a Magyar Házba, ahol a kedves fogadtatás és szeretetteljes gondoskodás mellett, egy pillanat alatt otthon éreztük magunkat. Nagy szerencsénkre érkezésünk napján (november 24-én, szombaton) tanúi lehettünk Klézsén egy ballada éneklő versenynek, ahol a pusztinai hagyományőrzők is tündököltek és együtt láthattuk a csángó tehetségeket. Este a Magyar Házban, a szintén ott vendégeskedő Osztováta együttes adott műsort. Az estét megkoronázta, hogy Nyisztor Ilona és a csodálatosan furulyázó, daloló pusztinai gyerekek szívszorító és egyben felemelő éneklését hallhattuk, táncolhattunk velük együtt. Másnap, a mise után, nagy izgalommal vártuk a Magyar Házba az előkészítősöket és az iskolásokat.

 

 

Az első találkozásnál főleg olyan közösségi és mozgásos játékokat játszottunk, amelyek során mind megismerhettük egymást. Nemsokára a legbátortalanabb előkészítősök is hangosan kiabálták „Mókus, mókus, ki a házból!”, és nagy kacagás közben zajlott a „mókus házak” foglalása. Beták Barnabás, a Kiskunfélegyházáról érkezett remek táncosunk, aki a Táncművészeti Főiskolán tanul, kiváló pedagógusnak bizonyult. Mozgásos, ügyességi játékaival egyszerre fejleszthettük a kicsik beszédkészségét, magyar nyelvtudását és egyéb készségeit, miközben mindenki remekül érezte magát.

 

 

Horváth Gabriella Székesfehérváron tanító nőként dolgozik. Nagy türelemmel mutatta be a gyerekeknek képesség fejlesztő társas játékait, amelyek a legkisebbektől a legnagyobbakig lekötötték a pusztinai gyerekeket. Fülöp Andris és Ferenczy-Nagy Levi fáradhatatlanul kártyázott, játszott, foglalkozott a kicsikkel is. Játék közben észrevétlenül gyakoroltatták velük a magyar nyelvet.

 

 

Hétfő, kedden, szerdán óvoda, iskola után, 12 órától érkeztek a Magyar Házba a gyerekek. Ekkor a játékok mellett már kézműves foglalkozásokat is kínáltunk, amit ugyancsak nagy örömmel fogadott minden korosztály. Lendvai Kata és Ferenczy-Nagy Boglárka gyöngyszövést és gyöngyfűzést tanított. Sok szép karkötő született az együtt töltött idő emlékére.
Molnár Fruzsina,a kislányok kedvence, gyönyörű, különleges fonott frizurákat varázsolt a hosszú hajú lánykák fejére.

 

 

A bátrabbak a kártyás szövést is kipróbálták és szép mintás szövött szalagokat is készítettek Nóri nénivel (Ferenczy Eleonóra, tanítónő).
Délelőtt felfedeztük a környéket és sok gyönyörű fényképet készítettünk. Nagyon hálásak vagyunk a falu hagyományőrzőinek, Katalin néninek, Szőcs Tinkának, Lajos Katalinnak, Csobán Magdónak, Bartha Magdónak, akik délutánonként, esténként otthonukban láttak minket vendégül és megtöltötték a lelkünket vidámságukkal, csodálatos énekeikkel, táncaikkal, meséikkel, szeretettel készített finom ételeikkel, alig várjuk, hogy újra együtt daloljunk, meséljünk, tréfálkozzunk Velük.

 

 

Legnagyobb örömünkre minden nap egyre többen látogattak el hozzánk a Magyar Házba. Nagyon köszönjük Mátyás Mónikának, hogy megszervezte és a sok kedves, pusztinai gyereket a szívünkbe zárhattunk. Hazaindulás előtt, csütörtökön az iskolában látogattuk meg kis barátainkat és itt vettünk egymástól könnyes búcsút. Reméljük minél előbb visszatérhetünk Pusztinára, és szívvel-lélekkel készülünk a székesfehérvári, velencei találkozásra is.

 

Szeretettel üdvözlünk mindenkit!

Nóri és a fehérváriak

<<<