Énekelhetünk-e, hej?

Karácsony előestéjén a magyarórára járó gyerekekkel megénekeltük a pusztinai családok egy részét. Végig mentünk a falu hosszán a Magyar Háztól Nyisztor Ilonáig, aki a gyerekek ének és tánc tanítója, és akitől ezeket a gyönyörű énekeket is tanulták. Mindenhol örömmel fogadtak, velünk énekeltek. Jó volt látni a Jészus születése hírének az örömét az emberek arcán.
Zengett a falu a gyerekek énekétől. A házigazdák és a szomszédaik is félretették arra a néhány percre – amíg vendégül láttak – a karácsonyi előkészület utolsó teendőit. Az első énekünk a Mennyből az angyal kezdetű volt, amely a falubeliek számára ismerős. A fiatalabbak hallották a szüleiktől, az idősebbek pedig örültek, hogy nem felejtődik el ez és az ehhez hasonló szép énekek. A második a Csendes éj kezdetű ének volt. A végén az ajánlásokkal kívántunk boldog ünnepeket. Az énekeket a gitár és a tamburin hangja kísérte.
Velünk énekelt Bálint Izabella a Szeret menti Népdalvetélkedő idei győztese, Kaszap Johanna és Pusztinai Valéria-Daniela a Pusztinai Népdalvetélkedő második helyezettei és a gyönyörű hangú Barta Andrea V. osztályos tanuló.
A négy órás útunk végén a gyerekek fáradtan köszöntek el, de sok mosollyal és örömel a szívükben. Örültek a sok szeretetnek, amit minden családtól kaptak, ahova idén sikerült elvinniük énekeiket. A családok a szeretet mellett hagyományos módon dióval, almával édességgel és természetesen pénzzel ajándékozták meg őket.
A többi gyerek közül sokan – akik idén lemaradtak az éneklésünkről – már most jelezték, hogy jövőre ők is velünk akarnak jönni. Reméljük, hagyományt tudunk teremteni ebből, és a gyerekek újra magyarul is elviszik a karácsonyi énekeket a pusztinai családokhoz.

 

Bilibók Jenő

 

2010.12.28.

 

<<<