A 2013-as Kacsikai Búcsún

Kacsikában, Bukovina e híres búcsújáróhelyén a Fekete Madonna kegyképe előtt tisztelegve az idén is összesereglett Nagyboldogasszony ünnepén a moldvai csángók keresztalja, amelyet több évtizeden át Jáki Sándor Teodóz győri bencés, népzenekutató vezetett és pásztorolt, elődje, példaképe, Domokos Pál Péter nyomdokain haladva.

Kacsika festői erdős, hegyes-völgyes vidéken fekszik. Lengyelföldről, Stanislau-ból került Bukovinába a cacica-i kegykép, mely a czestochowai híres Mária-képnek – mely Nagy Lajos király adománya volt – a másolata. A bukovinai kegyhely hosszú időn át a magyar és a történelem során ott letelepedett lengyel katolikusok zarándokhelye volt; hivatalos búcsújáróhellyé a XIX-XX. század fordulóján vált. Ma már lengyel-román katolikus búcsújáróhelyként tartják számon, de a különböző vidékekről összesereglett német, ukrán és magyar zarándokok találkozóhelye is.

A kegytemplom mögötti lourdes-i kápolnában a magyar misén, mely a moldvai Iasi–Jászvásári Egyházmegyében az egyetlen hivatalosan is engedélyezett magyar nyelvű szertartás, Jáki Sándor Teodózról is megemlékeztek a Kárpát-kanyaron túlról érkezett csángók és a szentáldozat celebránsa, Berszán Lajos gyimesfelsőloki atya, a neves Szent Erzsébet Líceum alapítója, nyugalmazott igazgatója, jelenlegi lelki vezetője. Páter Teodóz 1978-tól járt ki a moldvai csángó falvakba, gyűjtötte ősi, népi vallásos énekeiket, imádságaikat, fölkarolta a magyar nyelvű szentmiséért folytatott küzdelmüket.

A csángó keresztalja – mint mindig – ezúttal is díszes népviseletben, csángómagyar szenténekekkel érkezett a szertartás helyszínére, a nemrég Európai Polgári Díjjal kitüntetett Nyisztor Ilona csángó népdalénekes vezetésével. A szertartás kezdetén Berszán Lajos atya Teodóz atya fényképét az oltárasztalra helyezve méltatta, hogy a páter idős kora ellenére sokszor jött el Moldvába, sok csángómagyart megvigasztalt, bátorított kedves mosolyával, szavaival. „Bizonyára most velünk van, és a Jóisten előtt könyörög szeretett csángó testvéreiért, és a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlja őket a mennybevétel ünnepén.

Homíliájában az atya a vizitáció eseményére emlékeztetett. Kétezer esztendeje már annak, hogy Istennek egy választott leánya magasztaló éneket énekelt az Úrnak, mikor találkozott a gyermekét váró Erzsébettel. Magasztaló énekében hálát adott az Úrnak, hogy tekintetre méltónak találta szolgálójának alázatosságát, akit mostantól fogva boldognak hirdet miden nemzedék – idézte a hálaéneket.

„Most ezt tapasztaljuk Kacsikán” – hangzott el a szentbeszédben. „Minden nemzedék, minden nemzetiség boldognak hirdeti Máriát: felhangzik a magyar nyelvű szentmise, majd német, lengyel, román testvéreink szentáldozata is. Istennek ez az áldott leánya előre látott évezredekre. Milyen jó, hogy ebbe a gyönyörű imádságos-énekes virágcsokorba, amit a nemzetek kötnek a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, a mi édes anyanyelvünkön, a szép magyar nyelven is odatehetjük virágainkat, így köszöntve Máriát!”

Berszán Lajos atya elismeréssel, szeretettel szólt a fiatalokhoz, akik az olvasmányt, a szentleckét szépen hangsúlyozva magyar nyelven olvasták fel és valamennyiükhöz, akik csángómagyar szenténekeikkel gazdagították a szertartást. „Egy virágoskert akkor szép, ha sokféle virág van benne. Mi, emberek Istennek a virágoskertje vagyunk, s e kertben a magyarok is egy különleges, egyedi virágfajta. Hát ma nyíljunk mi is a Szűzanya tiszteletére” – buzdított. Felidézte egy emlékezetes találkozását egy idős bogdánfalvi csángó emberrel, aki nem járt-járhatott magyar iskolába, de nagymamája imádságos könyvéből a Miatyánk alapján, amelyet gyermekként kívülről megtanult, kisilabizálta a magyar betűket, és önmaga találékonyságával tanult meg olvasni. „Legszebb énekeinket, imádságainkat ti is tanuljátok meg, s akkor lesz magyar jövője a csángóságnak” – hangzott el a buzdítás.

A szertartás végén felcsendült a búcsúsok legszebb éneke, az Aranymiatyánk és a Boldogasszony, anyánk csángómagyar változata.

 

forrás: Toldi Éva/Magyar Kurír

<<<