A kerekegyházi csoport beszámolója

A pusztinai gyerekek 2014. nyarán részt vettek a XIII. Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozón Kecskeméten. Akkor a Kerekegyházi Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola volt a házigazdájuk, a gyerekek pedig a kerekegyházi családoknál vendégeskedtek. A fesztivál keretében már 26 éve látogatnak Magyarországra a világ különböző pontjairól gyerekcsoportok, és minden második évben a vendéglátó családok gyerekei utaznak vissza a külföldi gyerekekhez, hogy megismerjék az ő országukat, kultúrájukat, szokásaikat, otthonukat, családjukat is. Így ebben az évben a kerekegyházi gyerekeket látták vendégül a pusztinai gyerekek június 29-től július 5-ig.

 

 

A 16 fős magyar csoport a hat nap alatt a helyi gyerekekkel közösen vett részt a programokon. Dalokat, táncokat tanultak Nyisztor Ilonától és Mátyás Mónikától a Magyar Házban, ismerkedtek Pusztinával, a moldvai csángók életével, annak szépségeivel és nehézségeivel, a magyar nyelv oktatásának helyzetével. Néhány napig részesei lehettek a falu életének is. A gyerekek együtt játszottak a Tázlón, kerékpároztak, tollasoztak, labdáztak, ha kellett együtt mentek boltba vagy éppen vigyáztak a kisebbekre.

A magyar csoport egy színdarabbal ajándékozta meg vendéglátóit. Fazekas Mihály Ludas Matyi című meséjének átiratát adták elő a nagy sikerre való tekintettel két alkalommal is, mely valószínűleg sok ideig emlékezetes marad a pusztinai közönség számára.

 

 

A kerekegyházi gyerekek vendéglátóikkal együtt ellátogattak a Gyimesbe, ahol bejárták az ezer éves határ emlékhelyeit. A Deáky Panzióban más magyarországi csoportokkal együtt meghallgathatták Deáky András előadását a határterület és az itt letelepedett magyarok történetéről, gyönyörködhettek a gyimesi csángók népzenéjében és táncaiban. A helyiek mellet a pusztinai csoport is szép előadást mutatott be, Nyisztor Ilona énekelt, majd tanítványai pusztinai táncokkal, népdalokkal, mesével varázsolták el a lelkes közönséget.

A hét során más moldvai csángó falvakat is meglátogattak, ezek közül lehetőségük volt személyesen is beszélgetni Külsőrekecsinben Gyurka Valentinnal, a helyi hagyományőrző, magyar tanítóval, aki az ottani magyar házban mesélt a falu és a Szeret-folyó völgyi csángó falvak történetéről, a magyar nyelv tanításának lehetőségeiről.

 

 

Az utolsó napot a pusztinai hegytetőn töltötték játékkal, énekléssel. Látták a nyájat hazatérni, a földgázkutat működni. Ilona néninél finom ebéd várta az éhes csapatot. Este közös táncházzal búcsúztatta el Pusztina a kerekegyházi fiatalokat, akik örökre szívükbe zárták az ittenieket és megfogadták, hogy ha tehetik feltétlenül visszalátogatnak erre a szépséges helyre.

 

Barbara és Mónika

<<<