Idén is részt vettünk a csíksomlyói búcsún

A Jóisten áldásának vesszük, hogy idén is megsegített, és el tudtunk menni a csíksomlyói búcsúra, újra találkozni a Csíksomlyói Szűzanyánkkal, akitől közbenjárást kértünk Jézushoz számunkra, szeretteinkre, otthon maradottakra.

 

 

Úgy gyermekek, mind anyukák, hagyományőrzők május 14-én kora hajnalba indultunk Pusztinából, hogy minél hamarabb kiérjünk, és újra elénekelhessük a szép Mária-énekeinket a körmeneten és a hegyen hajnalban, várva a napfeljövetelt.

 

 

A Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregben a hármashalom oltárnál gyűltünk, a világ minden szegletéből jöttek zarándokok. A mise főcelebránsa, Bíró László tábori püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy akik elzarándokoltak a csíksomlyói szűzanyához, akik ragaszkodnak hozzá, azok nem árvák. „Ne engedjük, hogy az egyház árvaházzá legyen, ne engedjük el a szűzanyát. Ne engedjük, hogy nemzetünk árvaházzá legyen” - hangoztatta a püspök.

 

 

A búcsú ünnepi szónoka Csintalan László tiszteletbeli kanonok, tiszteletbeli főesperes, csíkdelnei plébános volt, aki százezrek által hallgatott prédikációjában mózesi áldást idézve kijelentette: Isten akarata, hogy éljünk és jobban éljünk a szülőföldünkön. Úgy vélte, hogy a csíksomlyói zarándoklatból kell erőt meríteni ahhoz, hogy a családdal, az egyházközösséggel és a néppel összekapaszkodva kérjük Isten áldását az életterünk betöltéséért.

 

 

Az ünnepi szentmise befejeztével lejöttünk a hegyről, majd este 6 órakor tartott csángó misén is részt vettünk, amit a csobotfalvi Szent Péter és Pál templomban tartottak, és amelyiken a gyermekeink olvasták az olvasmányt, a szentleckét, a könyörgéseket, és a mise énekeibe is bekapcsolódtunk.

 

 

A csángó mise után szokás szerint sok ismerősünkkel találkoztunk, beszélgettünk, aztán pihentünk, majd hajnali fél négykor már indultunk fel a Kálvárián a keresztúttal.

 

 

Itt is a gyermekeink olvastak, énekeltek nagyon szépen, a kántor szerepét az idén is Mátyás Mónika tanárnéni mondta. Majd felérve a hegyre részt vettünk a szentmisén, utána pedig várva a nap felkeltét, zengett tőlünk a nyereg: Jöjj Szentlélek, Aranymiatyánk, Mária tiszteletére, Nem vagyunk árvák, Ó Szent István dicsértessél, Csángó himnusz, Magyar himnusz. De az idén nem volt szerencsénk meglátni a napfeljövetelt az esős, felhős, ködös idő miatt.

 

 

Utána pedig siettünk minél hamarabb beérni Gyimesbükkbe az állomásra, ahol sok szép csángó énekkel vártuk a Székely Gyorsvonattal érkező vendégeket. Az állomásról a kontumáci kápolnához mentünk, ahol részt vettünk a pünkösdi szentmisén is. Késő délután értünk vissza Pusztinába kissé fáradtan, de nagy boldogan!

 

 

Nyisztor Ilona

<<<