Pusztinaiak a Csíksomlyói Búcsún

Sok készülődés és várakozás után, idén is elzarándokoltunk a csíksomlyói Szűzanyához. Péntek éjszaka három órakor indultunk, hajnali hat órakor már meg is érkeztünk Csíksomlyóra, majd egy kis pihenés után rögtön felvettük szép népviseleteinket és elindultunk gyalog a nyeregbe. Útközben zengett tőlünk az utca, szívet-lelket beleadva énekeltük szentes énekeinket: Nem vagyunk árvák, Mária tiszteletére, Angyaloknak királynéja, stb. Fölfele menet több zarándok csoporttal is találkoztunk, akik bekapcsolódtak az éneklésbe, vagy éppen tapsoltak, ezzel is kimutatva tetszésüket. Fáradságot nem érezve, boldogan érkeztünk fel a nyeregbe, ahol részt vettünk a pünkösdi szentmisén, imáinkba foglalva az itthon maradott szeretteinket és hálát adva a Szűzanyának, hogy megsegített abban, hogy idén is eljussunk Somlyóra.

 

 

A mise után rögtön siettünk le a hegyről, hogy elérhessünk a Szent Péter és Pál plébániához, ahol a csángó misén kellett részt vennünk. A csángó mise főcelebránsa Berszán Lajos papbácsi volt, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium lelki vezetője. A pusztinai gyermekek olvasták az olvasmányt, szentleckét, könyörgéseket, illetve a mise énekeibe is bekapcsolódtak. Büszkék voltunk rájuk, mert nagyon szépen olvastak, énekeltek.

 

 

Köszönjük Berszán Lajos papbácsinak a prédikációban elhangzott biztató szavakat, sokunk arcára könnyeket csaltak szép szavai. Jó volt hallani azt, hogy mások is imádkoznak a megmaradásunkért, ugyanakkor tudjuk, hogy nekünk kell megtartani anyanyelvünket, nem szabad elfelejteni az imáinkat, énekeinket, hanem bátran és büszkén kell kiállnunk magyarságunkért. Bízom benne, hogy mindenkit megérintettek e szavak és nagyon remélem, hogy egyre több moldvai csángó testvérünk büszkén vállalja magyarságát, illetve egyre több szülő fogja bátran tanítani gyermekét magyarul.

 

 

A csángó misét követően, vacsora után a társaság egy kicsit lazított, majd nyugovóra tértünk, ki a buszba, ki a Kegytemplomba, mert hajnali három órakor kelni kellett, ugyanis fél négykor már indultunk fel a Kálvária hegyen a keresztúttal. Itt is gyermekeink olvastak, énekeltek nagyon szépen, majd felérve a hegyre kihallgattuk a szentmisét és utána várva a nap felkeltét, zengett tőlünk a nyereg. Itt a következő szentes énekeinket énekeltük: Jöjj Szentlélek, Aranymiatyánk, Mária tiszteletére, Nem vagyunk árvák, Ó Szent István dicsértessél, stb.

 

 

A napfelkelte után még mindig nem ért véget zarándoklatunk, hisz Gyimesbükkbe vitt tovább utunk, ahol egy közös műsort adtunk a bukovinai székelyekkel, madéfalvi székelyekkel és a gyimesi csángókkal. Itt a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából volt ez a közös műsor, amit a Duna Tv élőben közvetített. Mindezek után megköszönve a Szűzanyának és a jó Istennek, hogy ilyen gyönyörű időben volt részünk, hazatértünk otthonainkba.

 

 

Köszönjük Nyisztor Ilona néninek, hogy megszervezte utunkat, köszönjük a gyermekeinknek, hogy ilyen ügyesen helytálltak, az anyukáknak is, hogy velünk tartottak. Reméljük sok szép élménnyel gazdagodva tértek haza és máskor is szívesen vesznek részt a csíksomlyói búcsún.
Kérjük a Szűzanyát, hogy maradjon velünk és segítsen a továbbiakban is, majd adja meg azt az örömet, hogy jövőre is elzarándokolhassunk hozzá.

 

Lejegyezte: Mátyás Mónika
Fotók: Nyiztor Ilona, Bartha András

<<<