XX. Hajnal Akar Lenni népdaléneklési verseny

Huszadik alkalommal szervezték meg március 25-27 között Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt a világon bárhol élő magyar, nem hivatásos népdalénekesek számára. A rendezvény keretében sor került „A győztesek éneke” gálára, amelyen felléptek az elmúlt 19 verseny nyertesei és meghívott művészek. A rendezvénynek a „Dinu Lipatti” Filharmónia adott otthont.

 

 

A rendezvény támogatói: Szent-Györgyi Albert Társaság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Dinu Lipatti Filharmónia, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Szatmárnémeti MADISZ, a szatmárnémeti Szentlélek plébánia, a KÓTA, Magyar Kórusok Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége.

 

 

A pusztinai csángómagyarokat Tamás Magdolna, a helyi hagyományőrző csoport tagja, és két, Csíkszeredában továbbtanuló diák – Tamás Júlia Roxána és Tímár Andrea Karina – képviselték.
Az oda út eléggé hosszasnak sikerült, Szovátáról egy versenyző fiút is magunkkal vittünk, és már jól besötétedett mire a közel 600 km-es távot végig autóztuk. Roxi jó navigátornak bizonyult, ügyesen tájékozódott a térképen, így kineveztük élő GPS-nek.

 

 

Megérkezésünkkor Csirák Csaba főszervező fogadott, az eligazítás és a szállás elfoglalása után pedig vacsorával kínáltak minden versenyzőt, kísérőt. A vacsora után jól esett a pihenés, másnap kezdődött a verseny, ott pedig jól kell szerepelni.
Szombaton, március 26-án volt az elődöntő. A 33 versenyző a már hagyománnyá vált „Hajnal akar lenni, Kezd már megvirradni” kezdetű népdalt énekelve vonult a Filharmónia színpadára. Névsorolvasás után sorsolás következett – amely alapján eldöntötték milyen sorrendben mérik össze éneklési tudásukat. Tamás Magdó nyolcadik, Tamás Júlia pedig tizenkettedik fellépőként a délelőtti elődöntőben mutatták be tudásukat, míg Tímár Andrea huszonhetedik fellépőként a délutáni selejtezőben szerezte meg a másnapi döntőbe való jutás jogát.

 

 

Izgultunk, reménykedtünk, drukkoltunk, végül mindhárom pusztinai versenyző bejutott a döntőbe. És örömünkre nagy eséllyel az első helyekre is eséllyel indulhattak másnap, ugyanis a maximális 60 pontból Magdó néni megszerezte mind a hatvanat, Júlia és Andrea pedig 59 pontot tudtak magukénak.

 

 

A másnapi fellépés sorrendjéről újabb sorsolással döntöttek, Andrea ötödikként, Magdó néni tizennegyedikként, míg Roxi tizenötödikként – azaz utolsóként – lép fel a versenyen. Bizony biztató eredményekkel tértünk a szállásra, benne voltunk abban a 15-ös létszámban, akik másnap akár a fődíjak valamelyikével térhetnek haza, és az elődöntőn elért eredmények alapján nagy eséllyel indulhatunk ezek megszerzésére.

 

 

Vacsora után a Kölcsey Gimnáziumban a versenyzők és a zsűri részére táncházat szerveztek, amin sok versenyző is részt vett, de voltak olyanok is, akik inkább a pihenést választották készülve a másnapi döntőre.

 

 

Vasárnap, március 27-én zajlott a döntő. Az előző este kisorsolt sorrend alapján léptek színpadra a versenyzők, sokan javítottak az előző napi eredményeiken, voltak, akik pedig gyengébben teljesítettek. A pusztinai két versenyzőnket – Andreát és Magdó nénit – sajnos lekörözték, Tamás Magdó néni a harmadik helyet, Tímár Andrea Karina az ötödik helyet szerezte meg. Egyetlen reményünk maradt egy jobb eredmény elérésére: Tamás Júlia Roxána, aki utolsóként versenyezett a döntőn.

 

 

Szívünk megtelt örömmel, amikor Roxi eredményeit láttuk: a hallgatóság a zsűri előtt vastapssal jutalmazta a produkcióját, a zsűri pedig hat darab tízessel és egy kilencessel méltatta az előadását.
Az idei verseny első díját megosztva Nagy Noémi és Tamás Júlia kapta, a második helyen Tímár Levente végzett, a harmadik díjon pedig, szintén megosztva, Káplár Gréta és Tamás Magdó osztozott.

 

 

A versenyzők különböző elismeréseket vehettek át: közösségi díj, versenyzők népszerűsége díj, számos más egyesület és szervezet által felajánlott díj. A fődíjakat és méltatást Tőkés László püspök, EMNT-elnök, EU-parlamenti alelnök adta át a versenyzőknek.

 

 

A program gálával zárult, amelyen az előző tizenkilenc verseny győztesei és művészek voltak meghívva, a távolság miatt mi nem maradtunk, hosszú út állt előttünk Csíkszeredáig – ahol diákjaink tanulnak – majd Pusztináig, ahová jóval csak éjfél után érkeztünk.

 

 

Köszönjük a szervezőknek a részvétel lehetőségét, már évek óta részt veszünk a szatmárnémeti Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyen, reméljük, hogy a továbbiakban is meghívnak és büszkén képviseljük Pusztinát, Csángóföldet.

 

 

Gratulálunk Nyisztor Ilonának, aki felkészítette a versenyzőinket, gratulálunk a három képviselőnek az elért eredményekért, és szorítunk nekik, hogy továbbra is emelt fővel tudják képviselni a pusztinaiakat.

 

Bartha András

* * *

 

Szatmárnémeti nemzetközi népdalverseny

 

A Szatmárnémeti népdalverseny megváltoztatta az életemet teljesen. (Nem gondoltam, hogy az első leszek.) Az elődöntőben úgy éreztem nem fogom megszerezni az első helyet.
Miután elénekeltem az énekemet - Elment a madárka -, a zsűri 5 darab 10-est és egy 9-est adott, összesen 59 pontot kaptam.
Előttem volt Tamás Magda és Nagy Noémi 60 ponttal. Nagyon reméltem hogy a második leszek.
Miután lejárt az elődöntő, sorhúzással határozták meg a versenyzők fellépési sorrendjét a döntőben. Én a 15-ik számot húztam ki, amely azt jelenti, hogy az utolsóként szerepelhetek. Azon az estén táncház volt, amelyen a versenyzők vettek reszt, de én a szobámba mentem és nem beszéltem egész este hogy pihentessem a hangszálaimat .
Másnap reggel 10 órakor kezdődött a verseny, de én az utolsó voltam, és 13 óra körül léptem a színpadra. Nagyon izgultam, de az ott lévő barátok nagyon szorítottak nekem. Mikor kiálltam a színpadon az első dolog amit tettem, hogy a közönség szemében néztem, és így erőt kaptam, 10 másodpercet néztem körül és aztán el kezdtem az ének „Hegyen földön”. Miközben énekeltem a zsűri tagok tekintetét figyeltem, láttam milyen csendben néztek, figyelnek rám.
A közönségnek és a zsűrinek is nagyon tetszett az előadásom, ezért hat 10-est és egy 9-est kaptam.
Miközben hallgattam a zsűri tanácsait és észrevételeit én még nem tudtam hogy az első vagyok, ameddig Birinyi József, a zsűri elnöke, meg nem kérdezte hogy hányadik alkalom hogy ott vagyok, én vissza feleltem hogy a 4-dik, erre azt mondta, hogy most már örülhetek, hogy többet nem kell jöjjek, mert az első lettem, erre mintha kinyíltak volna a szemeim és alig vártam hogy lemehessek a színpadról, hogy szorítsam a karjaimba a barátaimat.
Amikor végre lemehettem, akkor még nem is értem le a színpadról, mert repültem is a barátaim ölébe.
Nagyon sokat mosolyogtam és nagyon boldog voltam, hogy vére az első lettem.
Nagyon szép volt és nagyon nagy örömet hozott ez a verseny az életemben, és végül erőt kaptam hogy folytassam a karrierem építését.

Tamás Júlia Roxána

2011. március 28.

 

<<<