Pusztina   |   Belterületi helynevek   |   Külterületi helynevek

Pusztina külterületi helynevei

Összeállította: Halász Péter

 

Ajfődek (Alj földek): A falu Aj nevű része mellett lévő szántóföldek. Ajfődeken, Ajfődekre.

 

Ambrusok: A pusztinai hegyen lévő terület a Dávid hegyen túl. Gyümölcsös és szőlő. „Ott van az Ambrusok, ahol most Timár Estány lakik. Én tettem oda a ze'ső szőlőt. Azelőtt es vót párnak, amejiknek szőlője vót, de az ijen nóbil szőlő vót, az a jó szőlő. Közben béjött vót a nilokszéra vagy vinikszéra, amejik a szőlőt megártotta, s akkor azok a szőlők kivesztek. Bé kellett hojzanak más fajtákat, asztán keszték szaporítani, de addig szőlő nem vót senkinek, a szőlőtermesztés ittegyen keves vót. A linokszéra kiölte mind aszt a régi szőlőt. S asztán keszték termelni a nohát, a terejászt, azok ijen öntözetlen (nem kell permetezni) szőlők.” Ambrusoknál, Ambrusokba.

 

Anrás kereturája (András karaturája): (cărătură=szállítás, fuvarozás, rom.) Itt „birtok” értelemben használják. „A Keretúra azt jelentette, hogy ety darab hejség, mongyuk három-négy hektár fődön, ő ottan uralkodott, s ottan tartotta a marhákat, johókat, nemtom mit, s aszt monták a románba karatura, s mi es úgy montuk. Akkor vót András keretúrája, vót Ili keretúrája, a másik a Rózsa keretúrája, meginmás a Zerős keretúrája. Annak vót ijen keretúrája, akinek több főggye vót eggyütt.” Anrás kereturájánál, Anrás kereturájához.

 

Bálinkúttya (Bálint kútja): Kiépített forrás a Mezőben a Jórészeknél. Bálinkúttyánál, Bálinkúttyához.

 

Bálingödre (Bálint gödre): A Tyúkszer és a Nyomás között, a Pártyét délkeleti részén. „Ety kicsi vőgyecske, s valamejik Bálinnak ott főggye lehetett. Ott lehetett kimenni a tehenekvel a Vágásba. De ott aszt jiszem vaj eccer vót ety ijen rémísztő histórija, met mindig féttünk ott kimenni. Vaj agyoncsaptak ott valakit, vaj fölakasztotta magát.” Bokros, fás rész, etetőhely, de az oldalban vannak szőlők és szántóföldek is. Bálingödriben, Bálingödribe.

 

Becekúttya (Bece kútja): Cementből kerített forrás a Bece pataknál. „Betonköpű van belétéve. Oda jártunk itatni a Littyekből.” Becekúttyánál, Becekúttyához.

 

Bece patakja: Lásd még Vőgypataka. A falutól délkeletre, a Vőgyben folyik. Ezt duzzasztották föl az 1970-es években halastónak. „Bece nevű családnak vótak ott főggyei, azokról neveszték. Ez táplálja a halastót.” Bece patakjánál, Bece patakjához.

 

Bece tellája: (Târlă=enyhely, esztena, rom.) A Bece patakjánál. A tella szállás, tanyaféle építmény, és a körülötte lévő föld. A „tella” egy kicsit életformát is jelentett, a módosság jele volt: tellája van. Nyáron általában kint lakott az egész család, de ha csecsemő volt a háznál, azzal nem költöztek ki. Hanem a nagyobb gyermekek s a család férfitagjai ott laktak az állatokkal, onnan hordták be a tejet, túrót, vajat. A tella nem volt messze a falutól, inkább aféle maradványa lehet a csíki, gyimesi havasi gazdálkodásnak. Célszerűsége annyi, hogy a falubeli kisebb istállókban a módosabb gazdák nem tudtak annyi állatot tartani, másrészt pedig ott kéznél volt a takarmány, nem kellett hazaszállítani. „A zállatok kinnmarattak télen es, édesapám mesézte, hogy a farkasokkal küzdöttek örökké. Régebben sok tella vót. Métt es vót a tella? Azétt, hogy a marhákat ne hojzák bé ebbe a sárfészekbe. Met akkor a falu nem vót kiporondozva, mint ma, de akkor annyit mentél a sárba a faluközt ne, s a marhák még vákták fel. S hogy a marhákat ne hojzák ide bé, azétt kellett a tella. Métt horgya bé ide a marhák kosztyát, s asztán horgya ki a trágyát vissza a darabra. Akkor ugye csinyát tellát, s ott vótak az állatok télbe es, s az éfijú emberecske ott lakott véllik. Ott vót állása, pajtája, vót ojan odáj, amibe ágy vót, füttő vót. Nyáron ment ki a zegész család a zasszonyokval, még a csürkéket es kivitték. Inkább azoknak vót tellájuk, akiknek egy rakásban több főggyük vót. Akinek sok darabban vót a főggye, annak nem vót semmi érdeke, hogy ety darabocskára kiszájjon. De amikor kiszálott egy naty területre ugye, akkor ottan trágyázta a johukval az övét, a marhákval trágyázta az övét, mejik trágya télbe gyűlt tavasszal csak terítette el, ott vót a zegész, mikor a gabonát gyütötte bé ott vót a tella. Idehaza csak egyféle szálás vót.
Régebben sok embernek vót tellája, de én csak a Jancsi telláját értem itt a Vőgybe, a Bullák telláját értem, s értem a Mátyásjánoskáét, az innet van a Bullákén. Errefelé már kevesebb lett a tella, a kollektív átalakulás óta alig van.” Bece tellájánál, Bece tellájához.

 

Becék heje: A Vőgy alsó része, ahol a patak kiért a mezőre. Szántóföld. Becék hejénél, Becék hejére.

 

Becékkúttya (Becék kútja): Lásd még Becekúttya. Kiépített kút a Becék patakánál. Becékkúttyánál, Becékkúttyához.

 

Bojérmósija: (moşie=birtok, jószág, rom.) A pusztinai határ Eszkorcén (Scorţeni) felé eső része, amely 1945 előtt a bojáré volt. Átnyúlt az eszkorcéni határba is, ott lakott a bojár. „A földosztáskor (1945) a zeszkorcénijak erősebbek vótak s fel akartak jönni a bojérnak a mósiján. Fel a határig, ami fel volt osztval hatvannégytül, sakkor mü nem volt mit ojszunk. Azok maguknak akarták, de a bojérnak a mósija ne hogy vót: innettől fel a patakig a pusztinaiak mósija volt, de mincsak azé a bojéré, s innettől le vót a zeszkorcéniaké. De ők eszt nemmég akarták számítani s fel akartak jönni a Littyek patakáig. Akkor kaptuk a hírt... negyvenöt tavaszán, hogy az oláok száncsák a Fehérlábakat, a zoláok szántanak a Littyekbe, szóval a zoláok feltörtek ide a mink részünkre. Akkor a pusztinaiak vettek... ki kapát, ki villát, ki fészit, s le! Mikor a zoláok látták, hogy annyin menyünk, a primár megállt. Met az es künn vót, az hoszta fel őket oda. Az megált, de a többijek elfuttak, s othatták a loakat, a zekéket. S mikor a primár látta, hogy lódigálni fognak a fészikvel, s a villákval, meg kellett futamoggyék. Asztán a pusztinaiak magik között kiosztották a bojér mósijának eszt a darabját, és senki idegen nem épült be ide.” Bojérmósijánál, Bojérmósijához.

 

Bonyha, Bonyhás: A legjobb talajú részek közé tartozik a Mezőben. „Egy zsidó bérelte 1945-ig a bojértól. A Bonyhában minden megtermett, me ott sokcor kiöntött a patak, amejik jött le a Vőgyön.” Bonyhában, Bonyhásban; Bonyhába, Bonyhásba.

 

Bonyha híggya (Bonyha hídja): „A Vőgypatakán ment keresztül a Bonyhába. Azt a hejet es úgy monták a híd körül, egy Tatár nevű bojéré vót.” Bonyha híggyánál, Bonyha híggyához.

 

Burlák keraturája vagy kereturája: A Fábiján nevű hegyes, kaszáló részen lévő legelőhely, amihez egy tanya is tartozott. Burlák keraturájánál, Burlák keraturájához.

 

Burlák tellája: „Burláknak kéccáz johuja vót, s a faluban es vót háza, de ő inkább a tellán lakott, s ott es vót egy kis kalibája. De az ojan kaliba vót, hogy mikor egy éjjen a tolvajok reamentek, hát nem tuttak bémenni. Mikor a tolvajok reamentek, nem tuttak bérontani, pedig tutták hogy a zöregnek sok volt az aranya. Verték a zajtót, hogy csapja bé őket, de nem csapta bé. Lőtt lenne hejzájuk, de akkor ojan lőszer vót, hogy ha lőttél, akkor még baj vót amíg megtőtötted. S nem akart lőni, amíg ismerte, hogy nem marad arra. S úgy bé vót kulcsolódva, hogy ő fe'ment a híjba. S azok ott aszt számították, hogy könnyebb lesz bérontani a fedelen. S elindultak, hogy roncsanak bé. Mikor ő fe'ment a híjba, azok es ott kapaszkottak, hogy roncsanak bé, s akkor hézik lőtt. Amikor hézik lőtt, akkor azok leszökdöstek, megfoktak egy-egy báránt s futtak el. Hárman vótak, meg es tutta, hogy kik, eszkorcénijak. Pedig a zöreg otthon tartotta a zaranyat a hammas putinyában, de aszt nem tutta senki. Ugy monták Burlák tellája, s ma es ugy mongyák aszt a hejet.” Burlák tellájánál, Burlák tellájához.

 

Cárinka: Szántó és legelő Pusztina és Kömpény között, korábban kertek is voltak itt. „Kömpény felé vót a Cárinka, legelő vót inkább, de azétt szántó es vót. Etyféle ódali rész, ami béjut egészen a Tázló fojásáig. Vótak kik kéncset kerestek ott, de nem kaptak.” Cárinkában, Cárinkába.

 

Csángóanti tellája: „Csángó Anti nagyobb gazda vót, ott ült a tellája a Vőgy jobbfelőli ódalába. Ő télbe nem ült kinn, csak nyárba. Ma má nincs tella, csak a szántó, s egy nagy darab szőlő.” Csángóanti tellájánál, Csángóanti tellájához.

 

Csángójózsié: Szántóföld a Fehérlábak mellett. Csángójózsiénál, Csángójózsiéhoz.

 

Csángójózsi tellája: „A Vőgy jobbódalában, a Csángóanti tellája mellett.” 1962-ben bontották le, most a Csángó család szőlője van ott. Csángójózsi tellájánál, Csángójózsi tellájához.

 

Cserejózsi kúttya (Csere Józsi kútja): „Cserejózsi kúttyát mektalálhatod ott, ha kimégy Szőcsgyörjánoséktól háromszáz méterre dérre. Amejik út ment le a Mező közepin, az ott vót. Komponás (gémes) kút vót. Most aszongyuk annak a hejnek: Nagymart. Eszt a Tázló annyira mosta keletre a fődeket, hogy a kutat es kimosta. Úgyhogy ma csak a neve maratt meg, akik tuggyák a régijek, de a kútnak a heje ki van mosva. Ők es elholtak, ma nincsen Csere a faluban.” Cserejózsi kúttyánál, Cserejózsi kúttyához.

 

Cserés: Körülbelül egy hektáros tölgyerdő. „A Cserés az egyes gazdáké vót.” Cserésben, Cserésbe.

 

Csorgó: Forrás a Völgyben és a körülötte lévő legeltető hely és szántó neve. Innen ered a Csorgó patak. Csorgóban, Csorgóba.

 

Csorgó pataka: A Csorgóból ered és a Hegyfarka mögött belefolyik a Tázlóba. Csorgópatakánál, Csorgópatakához.

 

Csutakos vagy Csotakos: Irtásterületen lévő legelő. „Mi a csutak? Amikor a fát elvágják, s megmaradott a csutakja. S ez ott az Izláznál nemrég lett elvágva, s akkor aszmontuk rá, hogy Csutakos. Mejen ki a Csutakosba. Viszi a marhákat a Csutakosba.” „A ze'ső verekedés után igértek a zembereknek egy rend fődet. Mikor a bojérnek mekhattuk százkilenc hiktárt, de az csak papíroson vót úgy, a zemberek nem es tutták. Asztán háborogni kesztek, hogy nekik es kellene legelőhej. S akkor a bojér adott tizenhét hektárt a Csutakosban, részben önként, részben pedig erővel vettük el.” Csutakosban, Csutakosba.

 

Danijózsi tellája: Egy nagyobb gazda szántóterülete volt a Hegy farkán. „Ahol a Becepatakja fojik, de nem a Littyek felé, hanem a falu felé, ott vót a danijózsi tellája. Nagyon jó főd vót. Itt vót a gyümölcsösünk, ezelőtt négy-öt évvel (1970-es évek második fele) vették el az ittlévő főggyeinket. Vót gyümölcsösünk, nagy szőlősünk, jó fődek vótak ott. Mü es béáltunk a kollektívbe, de a szülejim ezeket a gyümölcsösöket mektartották. De most errefelé mindenkitől e'vették ott a fődeket. Hosztak ijen nagy gépeket, amik e'nyomják a fődet, s aszt akarták, hogy mind ijen szántófődet csinájanak belőle. De az meredek hej vót. Nekünk úgy vót, hogy a tetejin gyömőcsös vót, s az ódalas hejen szőlő. Nagyon jól megvolt gondozva, s még a laposabb hejen vót ijen trifoj, töröbúza, meg pityóka ültetve. S ezek a zegészet összevissza nyomták gyümőcsöstül, mindenestül, hogy csinájanak ijen szántófődet. De nem sikerült, met a fődet mind fe'bojgatták, s kellene várni legalább nyóc-tíz évet, hogy az a főd redzsenerálóggyon. Ez a sárga főd fölül került, azon aszt nem terem meg semmi. Ez a perzsoji primárnak (elöljáró, bíró) vót a zötlete, egy fejérnépé. Azóta már leváltották, de a baj megvan, met ott semmi sem terem, még a fű sem.” Danijózsi tellájánál, Danijózsi tellájához.

 

Dávid hegye: Lásd még Falu hegye. A Pusztinai hegy falu felőli része, „onnét szoktak rikojtani. Alatta laktak a Dávidok. De mos má ott Dávidot nem kapunk, met ők es kihaltak.” Dávid hegyin, Dávid hegyire.

 

Degettkutak: „Szondák a Zaglaicánál, a zerdő szélin. Ott sok a degett s ottan felfoktak sok szondát. Vót a régi üdőbe, mikor ásták hejlécvel vagy lapátval, s kaptak degettet. De most már ezek lefúrtak s most ety szonda magától es sok degettet kiad.” Degettkutaknál, Degettkutakhoz.

 

Elekjánoskagyörgy tellája: A Vőgyfejben szántó-legelő. Elekjánoskagyörgy tellájánál, Elekjánoskagyörgy tellájához.

 

Eszbonka: Lásd még Szarbonka. Tisztás az erdőben. „A Pusztinaji erdőben vót egy hegytető, sott vót ety kantin (erdészház). Régen-régen édesapám mesézte, én es értem valamit, de kevest. S az erdőpásztor kantinja melletti hejet neveszték Eszbonkának. Eszbonka mit jelentett máskülönben? Van egyféle madár, mejik a zerdőn szól, s aszonták az eszbonkai madár, vaj nem tommi. S akkor a Pusztinai tetőn mektalálható a Zeszbonka.” Eszbonkán, Eszbonkára.

 

Eszkit: Legelő. Lásd még Iszkit. „Jártunk oda a tehenekvel. Ott vótak ilyen régi épületek, de azóta lehet lebontották. Oda szoktunk vót béhúzódni a zesőtől. Az es ojan legelőhej vót, de ott már kezdődött Kömpény falu, és szondák vótak ott már annak idején es. A zerdő már régen ki van vágva, s ijen etetőhej.” Eszkitben, Eszkitbe.

 

Esztenka, Esztenkás: Köves, bokros hely, legelő (stâncă=szikla, rom.). Esztenkánál, Esztenkásnál; Esztenkához, Esztenkáshoz.

 

Falu erdeje: „Az a nagy erdő, mejik Lécped felé esik, s keresztül kellett menni rétta, ha a Pojánára mentek. Mindenki horta onnat a fát, amennyire szüksége vót, majd mikor béjött ez a kollektiv, akkor meglett tiltva minden.” Falu erdejében, Falu erdejébe.

 

Falu hegye: Lásd még Dávid hegye. Szántóföld, s szőlő is van benne. „Most es onnat kijabálnak bé a faluba, ha nemtomén elveszett valakinek a tehene, vagy eladó hús van. Onnat rikojtyák, s az majnem a zegész faluban hallaccik, met viszhangzik. Az a marton van, s jól hallaccik a falunak a másik felire, ahol az Izláz van, s a Külső szerre.” Falu hegyén, Falu hegyére.

 

Falu patakja: „A Párkétból jő, végigfojik a falun s belémegy a Tázlóba.” Falu patakjánál, Falu patakjához.

 

Fábiján (Fábián): Egy nagy völgy, szőlő és szántó van benne. Valamikor egy Fábián nevű birtokosé volt. Két része van, Kicsifábiján és Nagyfábiján. Erdő vette körül. „Ha a Pusztinai hegyen mejünk túl egy kicsit keletre és észak felé, akkor ott megtaláljuk Fábijánt. Ott van egy gödör, a Vőgyfejtől északra. Vót egy Kicsifábiján, ha fejjebb mentünk, met közbe vót egy kicsi martocska es, ott vót a Nagyfábiján. Lehetett a faluban ijen család, s mincsak a név átszálott.” „Vót nekünk itt egy rétünk, amit Fábijánnak montunk. Pedig a faluban nincs Fábiján nevezetű. Ez jó földű hej vót, de mincsak szénafűként élték. Úgy vót adva a zállamtól. Az erdők között vótak kiseb-nagyob kaszálók. Ott vót a Fábijánba a Rózsa kereturája, vót túl a Burlák kereturája, vót innet a Mátyásjánoska kereturája, de közben erdő es vót. A zerdőt nem vákták ki, hanem a zerdő alá csinálták a tellákat. Majd mindenkinek vót tellája, csak azok nem csinátak tellát, akiknek aszt monták, hogy klekások (clăcaş=robotos, úrbéres, rom.), akiknek nem vót marhájik. A Fábijánba vót a népnek erdeje. Mátyásjánoskának, Elekjánoska Győrnek, mijen erdeje vót! Becejánosgyőrnek, Szőcspéterkének, Szőcsjánoséknak mijen erdejik vót! Egy egy embernek nem vót sok, sok vót akinek húsz rúggya vót.” „Ott a Fábijánrészen vót egy hej, ahol valaki eccer felakasztotta vót magát. A zerdőpásztorok monták, s mi gyerekek mindig irtósztunk attól a hejtől.” Fábijánba, Fábijánban; Fábijánba.

 

Feér lábak (Fehérlábak): Gyöngébb minőségű szántóföld. „Világosabb színű főd van ott, mint a Feketelábakban, ezétt monták, hogy Feérlábak.” „Még itt a Feérlábakban a Lótok mellett nem e'vettünk a bojértól 25 hiktárt, de etysem álott belé. Szántófőd vót, s kellett lenne mennyen mindenki, akinek igaza vót, aki e'vót a verekedésben, met azoknak a nevin vettük el. S akkor azokból nem kapódott, megvótak elégedve, aszonták, ha e'vettük a Pojánát legelőnek, akkor maraggyunk azon, s ez maraggyon vissza a bojérnak. S ez vissza es maradott vót neki negyvenötig. Negyvennégy után a Feérlábakat e'vették a bojértól, s el a Feketelábakat es, asztán felosztották a népnek. Akinek a Feérlábakban attak fődet, annak attak ötvenhat árt, attak többet, met szegényebb vót a főd. Én es ott kaptam vót a Feérlábakban.” Feérlábakba, Feérlábakban.

 

Fetekelábak (Fekete lábak): Jóminőségű szántó a falutól délkeletre. „Küjjel vannak a Fetekelábak, belül a Feérlábak. A kűső főd jobbacskán termő vót. A zosztáskor a Fetekelábakban kapott hejt, annak attak tizennégy rudat, az annyi mint huszonnyóc ár.” Fetekelábakban, Fetekelábakba.

Fődajja (Föld alja): „A pusztinaji határ alatt levő méjség. Met a pusztinajiak elatták a főggyük alatt valót. Ötezerkéccáz lejt kaptak hektáronként. Petrólejumot kerestek ott. Amikor ezerkilenccázharminchétben elatták a Fődajját, körülbelül öccáz hektár vót a pusztinaji határ.” „Csak meccsapott egy nagy szerencse münket, met itt a Fődajja el van adva. Harminchétbe elattuk, harmincnyócba megmérték, s immá következett vóna, hogy vegyék számba. A ziratok megvótak csinálva, s akkor e'jött a háború, s akkor a kapitalisták idegenyek vótak, elfuttak, e'mentek. A pénszt e'vettük, s a főd eladatlan maradott. De igazán nem attuk el a fődet, csak a szubszólt, ahogy a romány mongya, magyarul nem tudom... a zajját. Nem a terméfődet, csak aszt, ami alatta van, hogy bányásszanak ki petrólt. S olyan kontrákval (contract=szerződés, rom.), hogy itten ha fejjel rontanak, aszt mekkell fizetni, ha valakinek rájamennek a főggyére. Ötezerkéccáz lej vót ety hiktár, de csak a zajja. S nem es örökösen, csak harminc esztendőig. Tehát azóta esént a zenyém lett lenne a Fődajja. S most méges a színye sem a zenyém.” Fődajjában, Fődajjához.

 

Fühenyek, Fühenyesek: Homokos, gyöngébb minőségű szántók a Tázló mellett. „Az a fődosztás, ami vót húszban, az ott a Fühenyekbe vót a Tázló mejjékén.” „A Fühenyek ojan porondos, gyöngébb hej vót.” Fühenyekben, Fühenyesekben; Fühenyekbe, Fühenyesekbe.

 

Fülöpanti kúttya (Fülöp Anti kútja): Kiépített forrás a Vőgyben. Fülöpanti kúttyánál, Fülöpanti kúttyához.

 

Golgota: Régebben így nevezték a Háromkeresztfát. Lásd ott. Golgotánál, Golgotához.

 

Grigoréni határ: Grigoreni nevezetű, szomszédos román falu felé eső határrész. „A Fábijánnál, ahol vót a Rózsa keretúrája. Ez vót a ze'választó Pusztina és Grigorén között.” Grigoréni határnál, Grigoréni határhoz.

 

Halastó: A Vőgyben folyó Becepatakát az 1970-es évek végén a helyi kollektív gazdaság felduzzasztotta, és Halastót létesített. A „Vőgy végén lett a Halastó, ahol kezdődnek a Feketelábak és a Feérlábak. Errefelé csánták. Átkötötték a Vőgyet, s megállították a vizeket. A víz meg van állítva, s ott van a Halastó, benne a hal. Met ott a Vőgyön fölfelé kapódik több kút, amiből jőnek ki a források. S akkor ott azok a vizek meg vannak állítva. Szárasságos üdőben megvannak egy kicsit apadva, méges a víz nem apadott ki a tóból.” Halastónál, Halastóhoz.

 

Háromkereszt, Háromkeresztfa: Lásd még Golgota. A falu északkeleti részén lévő keresztút három keresztje. Innen tették élőszóval közhírré - rikojtották - a közérdekű híreket. „Natypénteken mentünk a Háromkereszthez.” „A kösségháza rendelkezéseit hoszták Eszkorcénből (Scorţeni=román falu a szomszédban, korábban oda tartozott közigazgatásilag Pusztina) s rikojtották a hegyen olául: hajde ckubani gyurgyului... moj... Volt a faluban külön ember, aki rikojtott, annak aszmonták: vatazsér (vătăşier=intéző, ispán, rom.). Oda állt ki a Háromkeresztfához. S ma es, a perzsoji néptanács üzenetét ott rikojtyák meg. Aki nem hallja, az kérgyi a másikat: mit rikojtottak te? hallottad-e? Mikor a bojérok idejében jött ez a béhajtó, akkor rikojtották a hegyen: mennyetek a zadóval Demeter Győrhöz. Akkor a rikojtó román vót, grigoréni. Asztán itt a faluban e'tanulta a rikojtást Lacipéter János. Asztán ő monta magyarul: hajjátok-e hééééjjjj, akik úgy akartok elmennyetek búzaaratni, jertek Demeter Győrni...” Háromkeresztnél, Háromkeresztfánál; Háromkereszthez, Háromkeresztfához.

 

Hegy: A Nyomás fölött lévő hegy neve. Rossz minőségű szántók és etetőhelyek. Hegyen, Hegyre.

 

Hegyfarka: A Hegy északkelet felé eső része. Szántóföld. „A Hegyfarka leért egészen a Fetekelábakig. Egy ojan hosszú szántófőd vót, lent termesztettek ott valamikor, ojan gyenge termésű főd vót, ott mindenkinek attak csak egy prezsinát.” Hegyfarkán, Hegyfarkára.

 

Ili kereturája: Egy Ili (Illés) nevű ember birtoka a Vőgyben. Ili kereturájánál, Ili kereturájához.

 

Iszkit: Lásd még Eszkit. Iszkitban, Iszkitbe.

 

Izláz: (Izlaz=legelő, rom.) A Külsőszer nevű falurészen túl. „Vót ott egy hej a falu fenekibe, annak aszonták Izláz. Magyarul legelő, románul izláz. Mejek, viszem, ki a tehent az Izlázra. A zemberek vitték ki a marhákot az őrzőnek, rományul úgy montuk vakár.” „Az Izláz és a Párkét is legelőhej vót, de egyikbe se engették bé az állatokat eccerre. Eccer az Izlázon legelődött, mikor már leeték mind a füvet, akkor mentünk a Parkétba, ott addig nem vót szabad legeltetni. Eszt a falu szájozta. Mikor asztán kezdett lefogyni annak is a java, mentünk máshova, met a zünőknek tejet kellett aggyanak. A szüleinket nem érdekelte hova viszem a tehenet legelni, csak este aggya meg a tíz liter tejet.” „Hatvanhétbe (1967) megvót hagyval, hogy Pusztinának es aggyanak legelőt, s e'vót fogadva hatvan hiktár, hogy vágjanak le Pusztinának a zerdőből, s aggynak nekik legelőhejet. Me nekünk csak ez vót itten, nemtom tizenhét hektárunk. S a negyvenhat után megatták a zigazat, hogy aggyanak nemtom hány hektárt, ötvenet-e, hatvanat-e, hogy legyen nekünk es legelőnk. Közben ide vót engedvel, hogy a Magura nevezetű hegyet aggyák ide. Másként nekifogtak, hogy a zerdőt vágják el ott, s közbe mektévettek. Aszonták: ne vegyük el a Magurát, me fére van, messze van legelőnek, hanem vegyük el a falu mellett lévő erdőt. S akkor a zelőljárókat eléhítták, én es ott vótam, mekkérdesztek, jobb lesz-e ott, vaj itt? Hogyne lenne jobb itten, nem kell a marhát, vaj a tehént áthajtani két kilométerre. S akkor itten atták ki a legelőt. S akkor negyvenhatba félbehattuk a zerdővágást ott, s mekkesztük itt, s elváktuk eszt a zerdőt legelőnek. Mikor e'vágtuk, akkor csak kesztek jőni, s keszték rakni a szondákat. Akkor ébrettünk fel, hogy métt vót ez a szó, hogy onnét jőjjünk erre. Ott nincs degett, csak itt van, s velünk vágatták ki a zerdőt. S itten kellett tenni szondákat. Akkor asztán Mári, csapd ki a zünőt, vaj a marhát, de nincs mit egyék, met a szondák miatt össze van rontva. S akkor még jöttek más reformálások, átalakulások. Adott a néptanács egy rend engedéjt, hogy csinájanak házakat, kartéjt (cartier=lakónegyed, rom.), s akkor az Izlázból kiszakítottak egy rend hejet, hogy a fijatalság épiccsen oda. S akkor marhát nem lehet tartani úgy, ahogy kell. S annak ott a Fe'ső részen ugy es mongyuk, hogy Izláz ucca. A csutakos alatt.” Izlázon, Izlázra.

 

Jancsi tellája: „A Jancsi telláját én es értem a Vőgyben, most es megvan a neve.” Jancsi tellájánál, Jancsi tellájához.

 

Jerán: A falutól északnyugatra eső Pojána része. Füves, bokros hely, a hagyomány szerint innen jöttek ki a pusztinaiak a mai helyükre. Lásd még Pojána. Jeránban, Jeránba.

 

Jórész, Jórészek: A falutól délnyugatra, jó minőségű szántóföld. Egy részét a II. világháború után kiosztották házhelynek. „Annak a jó sima hejnek a neve. Hova menc? A Jórészekbe.”
Jórészben, Jórészekben; Jórészbe, Jórészekbe.

 

Kanton: A Pusztinai erdőben lévő hegyen volt egy erdészház. „Az egy ojan erdei pásztornak a lakása, amejik őrzi a zerdőt, ojan erdőpásztoré.” Kantonnál, Kantonhoz.

 

Kálváriája: A Háromkeresztfához vezet fel, de a keresztút állomásai nincsenek jelölve. Lásd még Keresztút. Kálváriájánál, Kálváriájához.

 

Kenderes: A Temető alatti szántó, egészen a Tázlóig. „Métt montuk Kenderesnek? Azétt, hogy a népnek mindég vót ott két-három prezsinája, vaj három-négy ár heje, ahová vették a kendert. Onnéttól felfele aszontuk annak Cárinka.” Kenderesben, Kenderesbe.

 

Keresztút: A Kálváriához vezető, jelöletlen keresztút. „Ahogy mejen ki az az út, de nagyon meredek vót. Édesanyám idejibe... husvét előtt, vaj mikor esőjér imátkosztak, vaj hogy ájjon el a zeső, vaj ijesmi, akkor kikerültek, imátkosztak, hogy aggya meg a jóisten, amit kérnek. Vaj husvét előtt énekeltek a ljányok. Máshol es vótak keresztfák a határban, néha azokhoz es e'mentek, de inkább ide jártak.” Keresztútnál, Keresztúthoz.

 

Kéncsesgödrök: A jórészekben van a Tázló mellett. Valamikor ott kincset kerestek. „Mejek le a Kéncsesgödrökbe.” Kéncsesgödrökben, Kéncsesgödrökbe.

 

Kicsicserés: „A bojér erdeje vót. Negyvenötbe kivákták a zemberek, ki hogy érte. Előbcör mekkeszték éjjen, asztán vákták nappal es. A bojér tett egy őrzőt, s mikor a zágat hordani keszték aki akarta mekfizette, aki akarta nem.” Kicsicserésben, Kicsicserésbe.

 

Kicsikeratúra: „A Kicsijános keratúrája vót, eszket mindég a családok után neveszték el.” A Fábiján része, kaszáló. Kicsikeratúránál, Kicsikeratúrához.

 

Kicsifábiján: A Fábiján nevű határrész alsó része. Szántó és gyümölcsös. Kicsifábijánban, Kicsifábijánba.

 

Kicsirunk: A Nagyrunktól délre eső szántó, „attól béfelé jöttek a Littyek.” Kicsirunkban, Kicsirunkba.

 

Lacierdeje: Erdő és legelő. A hagyomány szerint Pusztina első telepesei itt irtottak maguknak legelőt. A falutól északnyugatra, a Fábiján felé. „Mikor a ze'ső családok mektelepettek, s keszték irtani a zerdőt, akkor oda kesztek kerűni a Lacik. Lacijánosestány, Lacijánosjózsi. Asztán így ez lett a Lacierdeje.” Lacierdejiben, Lacierdejibe.

 

Lackópéter kúttya (Lackó Péter kútja): Lackó Péter nevű ember földhje végében álló kerekeskút a Külső szeren túl. Lackópéter kúttyánál, Lackópéter kúttyához.

 

Leányhalála: A Vágások nevű bokros, bozótos helyen lévő keresztfa, ami a hagyomány szerint egy román leány sírját jelöli. „A Vágásokban ott a Fábiján felé egy olá lejánt mekkaptak vót megütve. S annak ott egy keresztfát csinyátak, s az a Leányhalála. Olául aszt mongyák Fata moarte.” Leányhalálánél, Leányhalálához.

 

Littyekkúttya (Littyek kútja): A Littyekben lévő nagy, kiépített forrás. Littyekkúttyánál, Littyekkúttyához.

 

Littyekpataka: A Littyek kútjából eredő csermely. Ez a határ Pusztina és Eszkorcén között. Littyekpatakánál, Littyekpatakához.

 

Lót, Lótok: (Lot=tábla, parcella, rom.) A Fehérlábak mellett lévő szántóföld neve. „Mikor a ze'ső verekedés után huszonnégybe, huszonötbe kiosztottak egy-egy féhektárt vaj huszonhat gazdának, annak aszt monták Lót. Ez a Lót aszt jelenti, hogy egy nagy darab hej. Neked es egy darabocska, neked es, neked es... ezek vótak a Lótok. A Lót olá nyelven jő, de magyarul es úgy monták.” Lótban, Lótokban; Lótba, Lótokba.

 

Magura: (Măgură=hegykúp, domb, rom.) Lészped felé eső erdős hegy. „Erdő vót közben s egy pusztaság a közepén. Ott vót ety régi olajkút, talán a ze'ső verekedés előttről. Vesszővel fonták körbe a kézzel ásott kutat. Mikor ásták, s mekkapták a gászt, a Bartha Istány, aki éppen lenn vót, ottpusztult. A Magura ódalában a zöreg Kánya mindig piszkát valamit. Kereste a kéncset. Az a börtönben vót ijen őr, s hallta, hogy a rabok beszégették: ott egy kétágú fánál kéncs van elásva. A falubeliek kacakták, de ő mincsak kereste.” Maguránál, Magurához.

 

Márisistány tellája (Máris István tellája): Tella a Vőgyben, még az 1970-es évek elején megvótak a romjai. Márisistány tellájánál, Márisistány tellájához.

 

Mátyásjánoska keretúrája (Mátyás Jánoska kereturája): Kaszálóhely volt a Fábiánban. Mátyásjánoska keretúrájánál, Mátyásjánoska keretúrájához.

 

Mátyásjánoska tellája (Mátyás Jánoska tellája): „A Bullák tellájától nem messze vót a Mátyásjánoska tellája, a gyermekeivel s a marhákval ott ült egész nyáron.” Mátyásjánoska tellájánál, Mátyásjánoska tellájához.

 

Mező: A Hegyfarka alatti, Tázló menti rész összefoglaló neve, idetartozik a Fehérlábak, a Feketelábak és a Bonyha. „Korábban a bojéré vót a Mező, s a bojér Bukarestben ült, Eszkorcénba csak egy háza vót neki, s idejött nyárolni.” Mezőben, Mezőbe.

 

Mészáros tellája: Mészáros István tanyahelye volt, 1962-ben bontották le a kollektivizáláskor. Mészáros tellájánál, Mészáros tellájához.

 

Naccserés (Nagy cserés): A Cserés nevű erdő része. „A Naccserés a bojér erdeje vót.” Naccserésben, Naccserésbe.

 

Nagyfábiján (Nagy Fábián): A Fábián nevű határrész felső része. Nagyfábijánban, Nagyfábijánba.

 

Nagykeretura (Nagy keretúra): Nagy János kaszálóhelye. „A Fábijánban vót a Natykeretura, ijen erdei tisztásokon, ahol erőst jó füvek vótak.” Natykereturánál, Nagykereturához.

 

Nagymart: „A pusztinaji Mezőnél van a Nagymart. Met a víz, a Tázló addig mosta keletre a fődeket, míg a Szőcsgyőrjános kúttyát is elrontotta. S ott lett egy mart.” Nagymartnál, Nagymarthoz.

 

Nagymartajja (Nagy mart alja): A Nagymart alatt levő homokos, porondos rész. Nagymartajján, Nagymartajjához.

 

Nagyrunk: (Runc=tisztás, irtás, rom.) Szántóföld az eszkorcéni határnál. „Nagyrunktól befelé jött asztán a Vőgy.” Nagyrunknál, Nagyrunkhoz.

 

Nyomás: A falutól északnyugatra, a Hegy felé eső, rossz legelő. „Ha a Háromkeresztfánál mentünk ki, annak aszt montuk: Nyomás. Ott nem termett meg semmi, ojan termeletlen főd vót. Lúd, majorság, valami ha kiment, egy bárány, de még az sem. Nem vót ott fű, semmi sem.” Nyomáson, Nyomásra.

 

Ódal, Ódalak: A Pusztinai hegy Tázló felé néző oldala, a falutól délkeletre, a Fetekelábak felé. „Az az Ódal es egy ijen vágás vót, ahol kaszáltak, s ősszel etettek.” Ódalban, Ódalakban; Ódalba, Ódalakba.

 

Padló: Gyalogosoknak való függőhíd a Tázlón. „Most készült a hatvanas években, azelött a vizen jártak át, s ha megáradott, fel kellett menni Baszestig, met ott vót ety fahíd. De má eszt is sokcor e'vitte a víz.” Padlónál, Padlóhoz.

 

Papfőggye (Pap földje): A pusztinai birtokos gazdák a földjeik végeiből összefüggő területet hagytak meg a pap részére. „Akkor a zemberek aszmonták, hogy hagynak nemtom hány rudat a Keretúrák végéből es, a Surinák végéből es, a templom számára. S akkor ahogy vótak a Keretúrák, itt a végiből kiváktak. Útyhogy a Mezőn lévő Surinákból es. S akkor a papnak a főggye megindult a Tázlótól így ni. S mikor aszt fölmérték, akkor huszonhét hiktár vót, s eszt a zemberek atták az övékéből, mikor vót a fődosztás.” Lásd még: Templomfőggye. Papfőggyinél, Papfőggyihez.

 

Pap keretúrája: Egy szomszédos falubeli ortodox, román papnak volt a birtoka, s annak egy része beleesett a pusztinai határba. „A Rózsa keretúrájánál, a grigoréni határnál, ott vót a Pap keretúrája.” Pap keretúrájánál, Pap keretúrájához.

 

Papkúttya (Pap kútja): A Jórészek darabja, a kút már nincs meg, de körülötte a szántóföldet így nevezik. „A Papkúttya lenn volt tova a Mezőbe, a Fetekelábak és a Jórészek között. Valamikor oda vót csinyáva a Papkúttya.” Papkúttyánál, Papkúttyához.

 

Páljózsi erdeje: Pál József nevezetű ember az eszkorcéniektől vette meg az 1930-as években, örökösen. Páljózsi erdejében, Páljózsi erdejébe.

 

Pártyét (Parchet=vágásterület, rom.) Erdőirtás, ahol meghagyták a kivágott fák törzseit, s legelőnek használták. „Ha felmegyünk a Fe'sőszerbe, akkor nekijutunk a Pártyétnak, a legelőnek. Ott vót egy erdő, de a zerdőt elvákták, s ottmaradott a legelő.” „A Pártyétot, az Izlázt és a Vágást nem tutták felhasználni csak legelőhejnek. Nem tutták kaszáni, met csutakok vótak, meg összevissza főd. Meg nem ojan jó a fű es. De a kaszálókon jókora tavasszal a johukat ott etetted, s asztán tavasszal aszonták: mától kezdve a kaszálókra senki! Se johó, se ünő, semmi. S attól fogva már ki az Izlázra, a Pártyétba s a Vágásra mentünk.” Vágáson, Vágásra.

 

Petrás, Petrások: A Bonyhán túl lévő szántóföld. „Mejen a Petrásba kapálni.” Petrásban, Petrásokban; Petrásba, Petrásokba.

 

Pojána (Poiană=nagyobb erdei tisztás, rom.): Egy alacsony mező, amit egy erdő választ el Pusztinától. Valamikor falu volt, a lakói később beköltöztek Pusztinába. A hagyomány szerint elsősorban a templom miatt, pedig Jerney János (keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845 között, Pest, 1851. 202. old.) azt írja, hogy saját temploma volt: „I. oszt. falu a' bákói czinut tazlói alsó okolban, Rosszet' birtoka, Pusztina félegyháza... 20 család 100 kath. székely-magyar lélekkel, új temploma van ker. sz. János' tiszteletére.” Ezzel szemben a falubeli hagyomány szerint: „Pojánában mind magyarok laktak, de hogy kicsin vótak s templomik nem vótt, jöttek Pusztinába a templomba, a zelőbbcöri háború után, me jó gazdák vótak, csak rossz hejt laktak. Valami tíz-tizenöt gazda vót, nem több. Egy részük kijött Pusztinába, s más részük e'ment Reketóba. Ott es magyarok laknak, Katona Estány oda ment le Pusztinából... asztán a Pojánát felhatták.” „Ez a Pojána fennéb vót egy gödörbe. Aszt én éltem, de mind kiszálottak ide Pusztinába, meg e'mentek Reketóba, meg a Mezőségekre es.”
„Vót a bojérnak hetvennyóc hiktárja a zerdőn túl, a Pojánában. Ahhoz erőst tartott a bojér, most utójjára, mikor e'hatták ötven hiktárra, ekkor es ott vette ki az ötven hiktárt. Úgy tartott hezzá. S az egész Mezőről lemondott, s arról a zötven hiktárról a Pojánában nem mondott le. Aszt monták, aszt otthaggyák neki. S asztán negyvenkilencben tavasszal aszt es e'vették, de aszt nem osztották föl, hanem ety firma (firma=cég, rom.) élte aszt, majd a zállami gazdaságnak maradott. Amikor pedig közgazdálkodást csinátak a szomszéd faluban, Grigorénban, akkor a zállami gazdaság nekik atta jándékba. A mi Pojánánkat! Met azétt mi örökösen törekettünk, hogy a Pojána a mihénk. Met ezerkilencszázharmincháromba mink a Pojánát úgy vettük el erővel, a bojér nem akarta. A reform megvót huszonkettőbe, de a bojér méges kéccáztizenhárom hiktárt élt. S ő nem akarta egyáltalán es nekünk adni. S mü asztán harmincháromba kitörtünk s egy éjen bécsaptunk oda öccászhúsz marhát erővel. A bojér törvénbe adott, s aszt mi megnyertük met a bojérnak csak szászkilenc hiktárra vót igaza.” „A negyvennégyes verekedés után attak fődet az éfjuságnak Pojánában es. A Pojánából akkor e'vett húsz hiktárt a szomszéd falu, Kömpény. Közben tőtt-mútt a zidő, s kesztünk velük évődni. Mi dógosztunk vót eszt es, asztán a Pojánán összementünk, met Kömpénynek nem lett lenne igaza, hogy Pojánát e'vegyék. Közbe még történt egy verekedés es. Esszement a nép egyik a másikára, kapával, kaszával, s a kömpényieket e'hajtották a pusztinaiak. Aszt monták nekik: tük ott üjjetek, ahol dógosztok...” Pojánában, Pojánába.

 

Ponk: A Grigorén felé vezető út legmagasabb pontja. „Ahol Grigorén felé mejen ki a zatóbusz, ott mentél ki a Ponkra. A tetőre.” Lásd még: Tető. Ponkon, Ponkra.

 

Pusztinai erdő: A Magura felé eső állami erdő. „Ha a Vágás tetőtől mejünk mincsak észak felé, akkor ottan találjuk a Pusztinaji erdőt. S ha a Pusztinaji erdőn keresztülmentünk, akkor vagyon jobbra a Magura egy ojan hegyes vidék.” Pusztinaji erdőben, Pusztinai erdőbe.

 

Pusztinai hegy: Lásd még: Hegy. A falutól délre esik, a Pusztinai hegyen túl van a Vőgy. Pusztinaji hegyen, Pusztinai hegyre.

 

Pusztinai patak: „A Partyétban ered, végigfojik a falun, s beléfojik a Tázlóba. Régebben ez a patak lement itt a Mezőn majnem Eszkorcénig, de a zöregek, a régijek húsztak a zekével egy vonalat bé, hogy ne máj mennyen le a Mező közepin, hanem mennyen bé ide, me itten közelébb. S az addig mosta, s addig mosta, hogy most már le van menve két-három méterre.” Pusztinaji pataknál, Pusztinaji patakhoz.

 

Pusztinai tető: Erdős, bokros hely. „A Pusztinaji tetőn találod az Eszbonkát.” Pusztinaji tetőn, Pusztinaji tetőre.

 

Pusztinka szőlőse, Pusztinkáé: Pusztinka nevezetű család szőlője volt a filoxéra-pusztítás előtt, ma szántó és etetőhely. „Pusztinkájéknak vót egy régiféle szőlőjük, de az már régen ki van veszvel met a filoxéra kiposztította. De még a kollektív után es úgy monták, hová? A Pusztinka szőlőséhez ki. A Vőgyfejnél van.” Pusztinka szőlősénél, Pusztinkában; Pusztinka szőlősébe, Pusztinkáéba.

 

Rózsa keretúrája: A Fábián része a Grigoréni határnál. „Ha a Fábijánból fölmentünk egy sorokba, ott annak úgy montuk, hogy Rózsa kereturája. Valamikor ott annak a Rózsának vót a heje, ahol nyárolt, vaj tellája vót.” Rózsa kereturájánál, Rózsa kereturájához.

 

Rózsapéteranti malma: Vízimalom a Tázlón. „Rózsapéteranti malma a Tázlóra volt szervezve, csak ety kicsit férébb vót vezetve a vize. Annak olául aszt monták gella (gârlă= patak, folyóág, rom.), nemtom magyarul mi a neve. Az utóbbcori verekedésig megvolt a malom.” Rózsapéteranti malmánál, Rózsapéteranti malmához.

 

Sóskút: A Völgyben lévő egykori kutak, valamikor sós vizet hordtak onnan, amivel aztán főztek, vagy az állatoknak adtak belőle. A hagyomány szerint voltak idők, amikor kifőzték a sót ezeknek a kutaknak a vizéből. „Ott a marton két kút es van, most ott kövek vannak, de korábban kút vót, láccik, és régen onnat horták a sóvizet. Ez ott van, ahol van a Vőgypataka, s egy ojan ötven méterre jobbra. Mü minden évben ott vettük ki a részünket kaszálni. S ott ahogy a rendet lekaszálták, azok a kégyók oda bujkáltak bele. S ott eccer a bátyám lefekütt, s én mászkátam mellette mint gyermek, s akkor ő érzette, hogy valami nincs rendbe... s ahogy fekütt, aszt a rendet felvette, s a kégyó ott vót alatta. Ott inkább ijen fejér kégyók vótak.” Sóskútnál, Sóskúthoz.

 

Szarbonka: Lásd még: Eszbonka. „Egy ojan fás hej az Esztenka másik ódalán. Ez egy ojan csúfolkodás, kicsi gyermeknek mongyák, te szarbonka, ne legyen ojan nagy a szád!” Szarbonkában, Szarbonkába.

 

Szánduj vőggye, Szándujé: „Ety Szánduj nevű családnak vót ott a Vőgy közepinél egy majnem két hiktáros darabja, szőlő, meg kaszáló, s keves szántó. Ezek erőst jól gazdákottak. Most a kollektív összenyomta aszt a hejet es, hogy szántó legyen, de nem lett ott semmi.” Szánduj vőggyében, Szándujéban; Szánduj vőggyébe, Szándujéba.

 

Szondák: A falutól nyugatra a Régi temető hejin vagy harminc esztendeje fúrt olajkutak. „A Szondákat, mikor ásták, Bece Anti apja oda belé vót halva. Met egy ojan nagy mérges ember vót, s akkor a szondákat úgy ásták ugye ásóval. Halattak le s húszták a fődet ki, s ő ment befelé. S közben eccer... mikor ő mozgatta a kötélt, akkor kellett vegyék ki. De ezek a fe'sők a téli időbe mindég melegettek, amejek kellett hujzák ki, s nem még ügyeltek. Eccer kihúszták, mikor nem kellett lenne, s akkor ő veszekedett: métt húsztatok ki? Aszonták: nem mozgattad a kötélt? S akkor az kárinkodott nekik, métt húsztatok ki? Hát mozgattad! Én nem mozgattam! No, visszaeresztették, s amikor mozgatta valóbul, akkor nem húszták föl. S a büdösségbe meghótt.” Szondáknál, Szondákhoz.

 

Tamásjózsika kúttya (Tamás Józsika kútja): Kiépített forrás a Jórészekben. Tamásjózsika kúttyánál, Tamásjózsika kúttyához.

 

Tamásgyörgy tellája: Tamás György nagyobb gazda volt, s a telláját ott találhattuk a Tetőn, „ahol Grigorén felől jön bé a zút, s látni a zegész falut. Kicsi gyermek vótam (az 1960-as évek eleje), mikor még vót ott ety kicsi házacska, egy burdé. Oda jártunk legeltetni a zünőket a Tamás tellájához.” Tamásgyörgy tellájánál, Tamásgyörgy tellájához.

 

folytatás